Antikommunista elempésként startolt negyedszázada. 2012-re konzervatív, MSZP-ellenes kommunistává fáradt. Nagy Imre temetésének legjobb szónokaként ‘89-ben tét nélkül zengte, hogy a vörösöknek örökre menniük kell. Ma bíróikat kényszernyugdíjba, rádiójukat szilenciumra, vezetőiket tényleges életfogytigra küldheti. Nem Asterixként küzd már: Darth Vaderré edzette magát Darth Vader elleni harcához. A háta mögött megannyi szalon-Palpatine biztatja, hogy ne fogja vissza magát.
Útban a vörösmentes világ felé elleste, szükségből felhasználta, és kiváló képességei révén tökéletesítette is az ellenfél harci módszereit. Megtanult birodalmat vezetni, egyedülinek lenni, pártot vállalkozásként működtetni, pártot államkasszából finanszírozni, nagyvállalkozókat a párthoz hűvé tenni, pártmédiát létrehozni, a közmédiát pártmédiává alakítani, a Parlamentből pártkongresszust csinálni.
1988-ban falat bontott, vasfüggönyt vágott, ma a túlbonyolítottan korrupt Európa helyett a praktikusan kommunista Kína és Oroszország barátságát keresi. 1989-ben a piacok kinyitásáért fáradozott, ma a közvagyon és az állam működőképességének érdekében a hadsereget kivéve minden eszközt felhasznál a tőke megrendszabályozására. A vörösöket, utódaikat és céljaikban osztozókat nem tekinti a demokrácia részének, így ellenük a betiltás minden formáját beveti. A globális tőkét per definitionem nemzetellenesnek tartja, ezzel egyszerre vívva ki a konzervatív dzsentrik és a zsidótőke-mítoszt kergető aljanácik szimpátiáját.
Az ország jelentős része személyesen őt, Orbán Viktort hatalmazta fel 2010-ben, hogy csináljon nagyarányú adócsökkentést, bontsa le a bürokráciát, élénkítse a gazdaságot és vessen véget a politikai hazudozásnak. Azóta az adók nagy része emelkedett, a forint árfolyama csökkent, az állam az egészségügy, vagy a közlekedés reformja helyett pedig a saját fontossága hangsúlyozásának szentelt másfél évet. Mámor helyett fülkeforradalmat, festményeket és nemzeti együttműködési rendszert kaptunk, tiszta pártfinanszírozás helyett alaptörvényt, annak asztalt és védelmi hivatalt, Sólyom helyett Schmittet, Dörner mellé Csurkát, köztársaság helyett pedig országot teremtett nekünk. A magánnyugdíjpénztárakkal és tagjaival ugyanazzal a lendülettel bánt el, mint a MAL Zrt-vel. A közmédia abból a kottából dolgozik, mint a Fideszes pártmédia. Tényleg egy a zászló. A haza úgy tűnik, nem lehet ellenzékben. Aki nincs velük, az ellenük van.
Gyönyörű trikolórunk leple alatt elkészült a nemzeti halálcsillag. Bármit is állít Hillary Clinton, Barroso és az Economist, annál súlyosabb dolog nem történt egyelőre, mint hogy az állam aláírt gazdasági szerződéseket semmibe vett, beintett a világpiacnak, beintett a szövetségeseinek, magánvagyont államosított, megtagadja a homoszexuálisok házasságát, elnémította a Klubrádiót, és guantanamoi módszerekkel kínozza a hamisításmentes közmédiáért éhségsztrájkolókat. Ez még nem rosszabb, mint hazudni itthon és külföldön az ország gazdasági állapotáról, hitellel leplezni a csődöt, aztán békés felvonulókat kardlapozni jelöletlen egyenruhában és kitüntetni a felelőst. Ez még ugyanaz a nyomorult ország. De nyilvánvaló, hogy az új, nemzeti halálcsillaggal ennél nagyobbat is lehet lőni. Ha a következő miniszterelnökbe Orbánnyi jóérzés sem szorul, az új törvények segítségével az egész ország a Pink Floyd Wall című darabját az utcákon játszó, fasiszta színházzá alakítható.
Neki már összejött. A megtett út során ő és családja dúsgazdag lett, és faluja lett hobbijának hazai centruma. Akárhogy is alakul, az Orbán Viktor név biztosan minden történelemkönyvben szerepel majd.
