Orbán nagy arányú adócsökkentést ígért a választóknak. Azt gondolták, hogy a kevesebbet majd többen befizetik, így összességében nőni fognak az adóbevételek. Ezt az adócsökkentést a társadalom már eleve polgári jólétben élő része élvezhette csak, mindenki más inkább az áfa 27%-ra emelését és a nettó fizetése csökkenését vette észre. De nem ez volt a legnagyobb baj. Ráadásul a miniszerelnökké váláskor egy új tendenciát kellett rémülten észrevennie: lejtmenetbe került a forint.

Orbán első útjainak egyike Brüsszelbe vezetett, ahol az adósságunk átütemezését kérte annak érdekében, hogy a választáson ígért gazdasági váltást véghez vihesse. Brüsszel azonban gyorsan és egyértelműen nemet mondott, és arra kérte Orbánt, hagyományos eszközökkel törlessze a hitelét és vezesse gazdaságát. Orbán hosszú hónapok óta dédelgetett, optimista forgatókönyve tehát nem talált közönségre, sem támogatóra. (Koki Number 1). Talán már a visszafelé tartó repülőúton döntést kellett hoznia: friss miniszterelnökként közli a néppel, hogy nem fog menni a dolog amit ígért, vagy figyelmen kívül hagyja a nemzetközi kéréseket, és úgy dolgozik, ahogy ígérte, ahogy az a magyaroknak rövid távon jó, a módszer pedig nem érdekes. Az utóbbit, az "öntörvényt" választotta.

Miközben Szájer vezetésével a politikacsinálók nekiálltak a kommunista ellenes, konzervatív alkotmány elkészítésének, a belpolitikai porondon Simicskai módszerekkel irtották Gyurcsányék maradék hatalmát és ültették mindenhova az engedelmes Schmitt Pálokat. Ezenközben a gazdaságban is nagyot kellett változtatni, hiszen leginkább erre voltak kíváncsiak az emberek. Az előre tervezett megoldás (adósság átütemezés, adócsökkentés) hiányában ekkor kezdődött "a gazdasági szabadságharc", aminek lényege az volt, hogy csökkenjen az állam és a lakosság kitettsége a nemzetközi pénzügyi mozgásoknak. (valamint, hogy nőjenek az adóbevételek).

Hamar kijelentette hát az új miniszterelnök, hogy az ország elsőszámú ellensége az adósság. Értette ezt egyrészt az állam szintjén, amely a megtermelt profitot az adósságtörlesztésre kénytelen fordítani. Illetve értette a családok szintjén, ahol elsősorban a devizahitel-részletek emelkedése okozott egyre komolyabb problémát. A Jobbik a zsidó- és cigányellenes retorikával elég széles közönséget fogott meg, Orbán az adósságellenes retorikával azonban még nagyobbat, ezért ez kiváló egységesítő erőnek bizonyult. Igen, a magyarságot az eladósodottság köti össze és foglalkoztatja mindennél jobban. A "gazdasági szabadságharcnak" tehát volt reálgazdasági vetülete (több forintot itthon tartani és forgatni a gazdaságban) és politikai (képviselni az emberek leghőbb vágyát). A harchoz azonban ellenség is kell. A szélsőjobb naponta hangoztatja, hogy a "háttérhatalom", a "bankok" és persze a mögöttük álló "zsidók, szabadkőművesek, vörösök stb." tehetnek mindenről, és a megszállás, kizsákmányolás eszközeként a pénzt használják. Akik a világot a zsidó-keresztény háború terepeként látják, és/ vagy a nemzet és a globális politika egymásnak feszülését sportként fogják fel, a gazdasági szabadságharcban felismerték a "tőke" elleni küzdelem történelmi lehetőségét. Mindenki más azt látta, hogy hát igen, nem kellett volna húsz éven át hagyni a magyar társadalmat felelőtlenül eladósodni, és most hogy ez mégis megtörtént, ezzel kezdeni kell valamit, mert a forint árfolyamának gyengülésésével tönkretehető az ország, és benne a családok. A gazdasági szabadságharc tehát a nacionalistáknak és a hétköznapi eladósottaknak egyaránt narancssárga napfényt jelentett.

Orbánék két olyan eredeti, vakmerő húzást is véghez vittek, amelyek egyértelműen a nemzetközi cégek és külföldi kormányok kárára voltak, a magyar államnak és családoknak pedig közvetlenül a javát szolgálták, legalább rövid távon: bevezették a végtörlesztést, amely az árfolyamnyereség egy részét elvette a bankoktól, másrészt államosították a nyugdíjpénztári megtakarításokat, beterelve ezt a jelentős összeget az államkasszába. Ettől a nép megörvendeztetésén kívül azt remélték, hogy jól fog mutatni a könyvelésben, így elvárhatják, hogy az ország, mint afféle részvénytársaság, jó áron forogjon kötvényeivel a befektetői piacon. Ennek szellemében még gyorsan és modortalanul hazaküldték a piac helyett addig pénzügyi forrást biztosító IMF-et, mondván, rájuk már úgysem lesz szükség.

A piaci vásárlók azonban nem jöttek magyar államkötvényt venni (Koki Number 2). A racionális vásárlókat elijesztette az államosítási manőver, amely kiszámíthatatlanná teszi a piacot. Az érzelmi alapon vásárlókat a készülő médiatörvény körüli sajtóviharok hangolták Magyarország ellen. Orbánék azt sem gondolták végig, hogy az államkötvény vásárlója ugyanaz a cég, mint a lakosságnak hitelező bank: ha utóbbit visszamenőleges törvényekkel, hatalmi eszközökkel megtámadják, előbbi sem lesz bizalommal irántuk. Orbánék gyakorta hangoztatták, hogy az ország elég jól áll ahhoz, hogy az IMF helyett a "piacokról" finanszírozza magát, de azt a jelek szerint nem látták előre, hogy ha a "piacok" egyik karját levágják, a másik nem fog simogatni.

Miközben a nép egy része élhetett a végtörlesztés előnyeivel, más részük háborgott a magánnyugdíj megtakarítások elvételén. S miközben a nép kisebb része a megtakarításaiból kifizette a lakáshitelét, a nép nagyobb része áldozata lett a tovább emelkedő euró, frank és dollár árfolyamnak. Áldozatok lettek például az autóhitelesek, a végtörleszteni nem tudó lakáshitelesek, és úgy általában mindenki, aki az országban vállalkozott és vásárolt. Pesszimista megközelítésben, a liberálisabb magyar piacokban érdekelt gazdaságpolitikai erők nekiálltak kiéheztetni a lakosságot, és ezzel a kormány ellen hangolni az országot.

Másfél év alatt az ország gazdasági helyzete nem lett jobb, sőt rosszabb lett, következésképpen romlott a közhangulat és tömegek fordultak el a Fidesztől is. A konzervatív-keresztény alkotmány bevezetése, a kétséges körülmények között meghozott új törvények az emberek maradék kedvét is elvették a hétköznapoktól. 2011 végére a nemzetközi piacok, a politika, a magyar sajtó nagy része egyaránt Orbán ellenes hangulatba került.

Összegezve: mivel a választás utánra kitalált gazdasági csomag nem jött be, 2010 óta az Orbán kormány folyamatosan és bátran improvizált annak érdekében, hogy választási ígéreteit valóra váltsa. Másfél év alatt viszont  olyan mértékben amortizálta hitelét itthon és külföldön, hogy 2012 januárjára szinte csak azok bizalmát élvezik, akik "minden mindegy" alapon egyfajta "Dugovics Tituszként" a nálunk nagyobb, erősebb "háttérhatalom", "zsidó összeesküvés", "birodalom" legyőzését várják el a kormánytól.

Orbánék néhány hete még arra gondolhattak, hogy szokatlan módszereik legújabbika a Magyar Nemzeti Bank megtakarításának felhasználása lesz. Ezt mostanra elvetették, helyette inkább az EU és az IMF pénzét kérnék, hogy megállítsák a forint elértéktelenítését. Márpedig, a hitelnek nem csak gazdasági, hanem politikai feltételei is lesznek, igaza van tehát annak aki azt látja, hogy a nemzetközi világnak szándékában áll a magyar politikai viszonyok alakítása. Kis túlzással, valóban, a forint/ euró árfolyam a poltikai szimpátia fokmérője.

Fel kell tűnnie, hogy Orbán módszereinek nincsenek támogatói. Miközben a gazdasági és politikai lépéseinek ellenzője az USA, az EU, az összes párt és számos külügyminiszter, hogy a magyar Milláról már ne is beszéljünk, egy-két nemzetközi publicistán kívül csak a szokásos, hazai médiatámogatása van meg a fent vázolt tevékenységnek. Orbán ehhez képest nyugodtnak tűnik. Oroszország, Kína anyagilag is nagyra értékelheti azt az aknamunkát, amit a gazdasági szabadságharc nevében a magyar kormány elvégez: ha ugyanis a magyar kormány megússza a bankadót és az államosítást, úgy a pocsék helyzetben lévő eurózóna államai is hasonlóra vetemedhetnek, s így a nyugati politika és az azt finanszírozó bankrendszer történelmi csapást szenved el. Nem lennénk hát meglepve, ha az IMF-hitel elmaradása, vagy az EU-ból való részleges kizárás esetén Kína vagy Oroszország anyagi segítséget nyújtana. Ha sikerül a példánkat ragadóssá tenni, akkor valószínűleg nagy sikerdíjat kapunk. Ha csak zavart okozunk és Orbán megbukik, akkor kevesebbet, de akkor is megérheti ez a mutatvány. Azt állítjuk, hogy az Orbán kormány nem shortolja a forintot egy Simicska offshore cégen keresztül, hanem amellett, hogy hisz saját tevékenysége nemzeti jelentőségében, racionális magyarázata és háttere is van a lépéseinek.

Ha tévedünk, és nincs erő Orbán háta mögött, akkor a "gazdasági szabadságharc" semmi más, mint a bizonyíték, hogy ha a dillettantizmus, a kiskapuzás és az arrogancia itthon sztárrá is tehet, ugyanez külföldön semmire sem elég.

Antikommunista elempésként startolt negyedszázada. 2012-re konzervatív, MSZP-ellenes kommunistává fáradt. Nagy Imre temetésének legjobb szónokaként ‘89-ben tét nélkül zengte, hogy a vörösöknek örökre menniük kell. Ma bíróikat kényszernyugdíjba, rádiójukat szilenciumra, vezetőiket tényleges életfogytigra küldheti. Nem Asterixként küzd már: Darth Vaderré edzette magát Darth Vader elleni harcához. A háta mögött megannyi szalon-Palpatine biztatja, hogy ne fogja vissza magát.

Útban a vörösmentes világ felé elleste, szükségből felhasználta, és kiváló képességei révén tökéletesítette is az ellenfél harci módszereit. Megtanult birodalmat vezetni, egyedülinek lenni, pártot vállalkozásként működtetni, pártot államkasszából finanszírozni, nagyvállalkozókat a párthoz hűvé tenni, pártmédiát létrehozni, a közmédiát pártmédiává alakítani, a Parlamentből pártkongresszust csinálni.

1988-ban falat bontott, vasfüggönyt vágott, ma a túlbonyolítottan korrupt Európa helyett a praktikusan kommunista Kína és Oroszország barátságát keresi. 1989-ben a piacok kinyitásáért fáradozott, ma a közvagyon és az állam működőképességének érdekében a hadsereget kivéve minden eszközt felhasznál a tőke megrendszabályozására. A vörösöket, utódaikat és céljaikban osztozókat nem tekinti a demokrácia részének, így ellenük a betiltás minden formáját beveti. A globális tőkét per definitionem nemzetellenesnek tartja, ezzel egyszerre vívva ki a konzervatív dzsentrik és a zsidótőke-mítoszt kergető aljanácik szimpátiáját.

Az ország jelentős része személyesen őt, Orbán Viktort hatalmazta fel 2010-ben, hogy csináljon nagyarányú adócsökkentést, bontsa le a bürokráciát, élénkítse a gazdaságot és vessen véget a politikai hazudozásnak. Azóta az adók nagy része emelkedett, a forint árfolyama csökkent, az állam az egészségügy, vagy a közlekedés reformja helyett pedig a saját fontossága hangsúlyozásának szentelt másfél évet. Mámor helyett fülkeforradalmat, festményeket és nemzeti együttműködési rendszert kaptunk, tiszta pártfinanszírozás helyett alaptörvényt, annak asztalt és védelmi hivatalt, Sólyom helyett Schmittet, Dörner mellé Csurkát, köztársaság helyett pedig országot teremtett nekünk. A magánnyugdíjpénztárakkal és tagjaival ugyanazzal a lendülettel bánt el, mint a MAL Zrt-vel. A közmédia abból a kottából dolgozik, mint a Fideszes pártmédia. Tényleg egy a zászló. A haza úgy tűnik, nem lehet ellenzékben. Aki nincs velük, az ellenük van.

Gyönyörű trikolórunk leple alatt elkészült a nemzeti halálcsillag. Bármit is állít Hillary Clinton, Barroso és az Economist, annál súlyosabb dolog nem történt egyelőre, mint hogy az állam aláírt gazdasági szerződéseket semmibe vett, beintett a világpiacnak, beintett a szövetségeseinek, magánvagyont államosított, megtagadja a homoszexuálisok házasságát, elnémította a Klubrádiót, és guantanamoi módszerekkel kínozza a hamisításmentes közmédiáért éhségsztrájkolókat. Ez még nem rosszabb, mint hazudni itthon és külföldön az ország gazdasági állapotáról, hitellel leplezni a csődöt, aztán békés felvonulókat kardlapozni jelöletlen egyenruhában és kitüntetni a felelőst. Ez még ugyanaz a nyomorult ország. De nyilvánvaló, hogy az új, nemzeti halálcsillaggal ennél nagyobbat is lehet lőni. Ha a következő miniszterelnökbe Orbánnyi jóérzés sem szorul, az új törvények segítségével az egész ország a Pink Floyd Wall című darabját az utcákon játszó, fasiszta színházzá alakítható.

Neki már összejött. A megtett út során ő és családja dúsgazdag lett, és faluja lett hobbijának hazai centruma. Akárhogy is alakul, az Orbán Viktor név biztosan minden történelemkönyvben szerepel majd.

Tarlós István láthatóan kényelmetlenül érzi magát, mikor arról kérdezik, márpedig állandóan kérdezik, hogy miért a Dörner - Csurka duónak adta az Új Színház kulcsait, és a vele járó adófizetői támogatást. A főpolgármester tőmondatokkal válaszol, de szavai között átszűrődik az igazság: ezt kellett tennie. Jó ez így?

Hogy a pályázattal, és az ítélettel mi a baj, elsőre nem is nyilvánvaló. Mert elsőre csak annyi látszik, hogy egy jó hangú színész kapta az igazgatói posztot. Másodikra már látszik viszont, hogy soha nem vezetett még színházat, és pályázati anyaga nevetségesen rövid, hibáktól és blöfftől hemzsegő fércmű. Harmadikra pedig feltűnik a háttérben Csurka István bikányi alakja, márpedig az ő elmúlt 20 évének minden megmozdulása politikai jellegű volt, így nehéz őt, a publicistát és pártelnököt most, mint egykori drámaírót szemlélni. Annál is nehezebb, mert Dörner pályázati anyagában úgy csattog, pattog és szikrázik Csurka elnök úr szókimondó ideológiájának gőzgépe, mintha csak a Magyar Fórum ünnepi különszámát olvasnánk.

Hogy a pályázattal mi a baj, tudjuk a színházi szakma és a liberális értelmiség jóvoltából. Hogy a pályázat milyen jó, és hogy megérdemelnek egy esélyt, hallottuk a jobboldal publicistáitól.

A zavarba ejtő kérdés, hogy Tarlós maga hozta-e meg döntését, a szakmai bizottság ellenében, vagy diktálták neki a végeredményt. Előbbi esetben ő továbbra is annak a közönségnek játszik, amely jó néven vette egy fél évtizede a Sziget meleg sátra elleni kampányát. Ha azonban ezt a kinevezést mondjuk az Új Színház művésze, Eperjes Károly súgta a miniszterelnöknek, aki a végrehajtást kérte a főpolgármestertől, akkor egész nagy baj lenne. Vagy netán az az alku köttetett, hogy Alföldi marad, de Dörner és Csurka jöhet. Mintha Tarlós nyilatkozatai az üggyel kapcsolatban az utóbbit valószínűsítenék. Így vagy úgy, ez egy alávaló szakmai döntés és nyilvánvalóan förtelmes politikai kinyilatkoztatás, szélsőjobbos gesztus és erődemonstráció.

S hogy ne csak a liberális, pesti értelmiségnek legyen aggódnivalója, a jobboldal se legyen nyugodt: elég nagy baj van abban a városban, országban, ahol a nemzeti darabok klasszikus értelmezésben való bemutatását a MIÉP elnökére kell bízni. És nem arra gondolok, hogy miért a "románbarát, liberális, meleg" Alföldi vezeti a Nemzeti Színházat: vezesse, ha abból jó, nézett darabok lesznek. Az a nagy baj, ha a klasszikus repertoár konzervatív módon való bemutatását egy közismert, dühöngő szélsőségesre bízzák. Nincs jobb, hitelesebb, méltóbb?

Bajban van, aki a napi politikai / gazdasági hírek alapján próbál Magyarország helyzetéről, működéséről képet alkotni. Pedig megvan az igény mindenkiben, hogy a dolgok mélyére lásson, és használati utasítást rakjon össze a holnapi napjához. Drábik Jánostól az ATV-s Újságíró Klubig széles spektrumon magyarázzák az eseményeket a népnek. Nem akarom a kenyerüket elvenni, de ha alap szókincsüket és eszköztárukat megismerjük, egy csomó időt spórolunk magunknak.

A "jobboldal" szerint a világ
Ők az úgynevezett nemzeti oldal. Akik a magyarságot vérségi alapon, népként, fajként definiálják. Elitjük konzervatív: a Vereckei hágón belovagló vezérek által létrehozott, földbirtokos arisztokrácia egyenes ági leszármazottjának tekintik magukat. E kultúrkörben a termőföld birtoklása, a harci játékok, az uradalom fenntartása, a bor, a jó étel, a történelmi sikerek és bukások határozzák meg az önképet. Érdeklődést mutatnak a belovaglás előtti gyökerek felkutatására. Kisebb, radikális részük nem éri be azzal, hogy az Urálig vezeti vissza a magyarságot: szakértőik sumér kapcsolatot, mezopotámiai gyökereket emlegetnek. E radikális csoport nem biztos benne, hogy a kereszténység felvétele jótt tett a népnek, de az Európai Uniót egyenesen az önrendelkezés feladásának tekintik. Nagyobb részük azonban a keresztény értékek (Isten, Haza, Család) és az osztrák-német európai iskola követője. Mindezek következményeként a trianoni területvesztés, a betelepülő külföldiek, a segélyen élő cigányok, a nemzetközileg nyüzsgő zsidók gyanúsak, ellenszenvesek a számukra. Fájdalmaik egyfajta be nem teljesedésből, a magyar nép hosszan tartó, dokumentált sikertelenségéből, vérzivataros múltjából származnak. A kommunizmus, szocializmus internacionalista megfejtései és az Európai Unió uniformizáló törekvései között párhuzamot látnak. A kommunista és szocialista politikai irányzatok, vezetők és a zsidó értékrend, származás között erős kapcsolatot, közös motivációt, szinte teljes átfedést sejtenek. Kifinomultabb szakértői nem csak a zsidók, de a szabadkőmüvesek hétköznapi ármánykodását is felfedezték. Szeretnék végre kipróbálni, hogy milyen érzés egy erős, szuverén, a világnak diktáló keresztény Magyarország arisztokráciájának lenni. A jobboldaliak mindegyike úgy hiszi, felmenője nemes volt, így egy ideális világban egyik jobboldali sem cseléd, kispolgár vagy inas, hanem kutyabőrös magyar család lovon vágtató sarja.

Mindennapi sztorijuk nyomon követhető:
mérsékelt vonalon (szimbólumuk a puha Szent Korona): Heti Válasz, HírTv, Magyar Nemzet
radikális, szókimondó vonalon (szimbóluma a korona előtti időkre utaló, keményebb, Árpád-sávos zászló): Echo Tv, Barikád, Magyar Hírlap, Magyar Fórum

A "baloldal" szerint a világ
A baloldal az egyenlőség bajnokaiból áll, és sok köztük a liberális gondolkodású. Nem szeretik a tekintélyt, a közösség helyett az egyént, és az egyének állampolgári alapon szerveződő összefogását, azaz a népet hirdetik alapegységnek. A nemzetközi eredmények, cégek, márkák, lapok, szervezetek, azaz a Külföld, a Nyugat elbűvöli őket. Amennyiben nem keresztény, úgy bármely diák, értelmiségi, kisnyugdíjas, vagy politikus nagy eséllyel a baloldalhoz tartozik. Ha pedig nem keresztény, akár zsidó is lehet, ugyebár. Mivel a baloldal a nemzetköziség és a szakszervezetek híve, nem csak vallási, de nemzeti és gazdasági kérdésekben is szemben állnak a jobboldallal. A baloldali a jobboldalit bigott kereszténynek, elmaradottnak, nácinak, fasisztának, homofóbnak tartja. A baloldali Magyarországon kisebbségben van, és szívesen azonosul mindenféle más kisebbséggel (zsidó, biciklis, cigány, stb) függetlenül akár attól is, hogy más közössége nincs az adott kisebbséggel, mint pusztán a jobboldali többséghez viszonyított mérete. A jobboldal szerint a baloldalt leleplezi és bűneit nyilvánvalóvá teszi számos történelmi adat: Rákosi zsidó volt; behívták az oroszokat 56-ban a nemzeti forradalom ellen; a zsidók nem birtokolhattak földet ezért kereskedni kezdtek és most az övék a sok bank, melyek szívtelenül kizsigerelik a nemzetállamokat; 2006-ban a Gyurcsány kormány október 23-án lovasrendőrökkel megveretett egy csomó embert. A baloldaliak szívesen hivatkoznak a "külföld" véleményére, részben mert sok baloldali magyar értelmiségi él külföldön (pl. Kertész Imre), másrészt, mert jelenleg például az Economist című lap szívesen és gyakran kritizálja a Fidesz kormányt.

Mindennapi sztorijuk lelőhelyei:
kereskedelmi, avagy bulvár média (amennyiben ezek tömve vannak a keresztény és nemzeti értékrendet párbajra hívó erőszakos, szexuális, bűnbe csábító, sekélyes, nemzetközi tartalommal), továbbá a 168 óra, ATV, Népszabadság, Népszava, Hírszerző, HVG, Népszava.com

Ha a fentiek nem lennének önmagukban ijesztőek és elszomorítóak, azzal zárhatjuk megállapításainkat, hogy 2011-ben Magyarországon a jobboldali és baloldali vezetők gazdasági érdekképviseletekbe (pártok) tömörültek, és azonos, mohó birtokszerzési céllal igyekeznek a közvéleményt a maguk oldalára csábítani, illetve ott tartani. A jobboldali Fidesz kormány simán államosít, Kínával cimborál, ami egy hagyományos kommunista megoldás (mert erős államot és erős nemzetet építene), a baloldali MSZP simán a bankokat támogatja, a nép képviselete helyett (mert a nemzetközi tőke kiszolgálásában látja a siker zálogát).

Házi feladat az alábbi kérdéseken töprengeni:
- miért keresünk magunknak oldalt, és miért kategórizálunk másokat?
- lehet-e valaki egyszerre keresztény és baloldali?
- lehet-e valaki egyszerre zsidó és magyar?
- miért lételeme a jobboldali gondolkodásnak a beteljesületlen forradalmi hév?
- miért nem gondolunk sikerként a kiegyezés korára?
- miért olyan könnyű gyűlölni a másik oldalon állót?
- javul, vagy romlik a baloldal és a jobboldal viszonya a Fidesz kormány megalakulása óta?
- elsöprő választási sikerével elégedett-e a jobboldal?

Drukkoljunk, hogy valaki szelíd, alternatív világképet alkosson nagyon gyorsan, mely Magyarországon is meghonosítható és sikerrel használható.

Svájc polgárainak többsége úgy döntött a múlt heti népszavazáson, ne épüljön több minaret az országukban. Pánikban a nemzetközi jogvédők. Oxford progresszív imámja nem bánja.

A nemzetközi felháborodás óriási volt, olyan nagy, hogy a média mellett a többi egyház képviselői is jajveszékelnek.

Más véleményen van azonban Oxford imámja, Taj Hargey. Szerinte a minaret nem az iszlám elválaszthatatlan része. A Timesban írott cikkében kifejti, hogy bár a döntés "szükségtelenül vallásellenes", amíg a Koránra nem jellemző, radikális szárny tartja fogságban az iszlámot és szélsőséges tanokkal mételyezik a követőket (férfi felsőbbrendűség, halálra kövezés, csador, muszlim kiválasztottság stb), nem kell csodálkozniuk az elutasításon. Kifejti alapvető nézetét is: a bevándorló muszlimok a Korán valódi tanait kövessék, olvadjanak be a többségi kultúrába, ahhoz alkalmazkodjanak, és vallásukat is a befogadó nemzet kultúrájának tiszteletben tartásával gyakorolják.

Ahogy az atomrobbanást békés célra szánták tervezői, a tömegtájékoztatás is alapvetően jó találmány. Hogy itthon mégsem tölti be szép funkcióját, magától értetődik.

Azt gondolná az ember, hogy köztelevíziónk fontosnak tartja a környező országok, és a tágabb régió gazdasági, politikai és kulturális életét naponta nyomon követni hír- és háttérműsoraiban. Hiszen ezekkel az országokkal egyidőben váltottunk rendszert, ezekben az országokban sok magyar származású polgár él, ezekben az országokban vagyunk könnyen turisták, munkavállalók, netalántán piaci szereplők. Összemérhetnénk velük az eredményeinket, versenyezhetnénk, tanulhatnánk, szemmel tarthatnánk. Szlovákia ehhez képest kizárólag gazdasági ügyeskedők paradicsomaként és politikai konfliktusok színhelyeként tűnik fel, Ukrajna a bűnözés és a betegségek melegágya, déli szomszédaink egyszerűen nincsenek, Romániában pedig talán parlamentáris demokrácia van, bár néha vegzálják a magyarokat. És kész. Ennyi. Hallunk azonban tüzekről Ausztráliában, lövöldözésről Afganisztánban, látjuk az izraeli - palesztin konfliktust nap nap után, kontextus nélkül persze. Ma az Estében, ami a komolyabb műsorok egyike, a Fehér Ház is szerepelt, de nem azért, mert nem írták alá a taposóaknák elleni egyezményt, hanem azért, mert valaki engedély nélkül bejutott egy fogadásukra, és ott lefényképezték az alelnökkel. Röviden összefoglalva, a Magyar Televízió hírműsorai a világ nagyon kis szeletéről szállítanak rémisztő, semmitmondó, összefüggéstelen híreket otthonainkba. Ugyanakkor alapszintű rálátást sem biztosítanak nem hogy a világ, de még az Európai Uniós szomszédaink folyamataira sem, melyekkel a magunk hétköznapjait összemérhetnénk. Azt sem tudjuk, saját EUs képviselőink mit és mikor tesznek. Sötétben vagyunk tartva, mint kis bogarak egy gyufásdobozban. Pedig a világ színes, nagy, gyors és felfedezésre vár.

Az MTV belpolitikai műsorainak helyzetén sokat javított a tény, hogy megszüntették a reggeli műsort, melyben a Fidesz évek óta nem volt hajlandó szerepelni. Ha valakinek nem is fájt ez a - pártatlan köztelevízióban papíron elképzelhetetlen - visszásság, a fájóan primitív látványelemeket és az önmagukat unó műsorvezetőket bizonyára az sem sírja vissza. A belpol műsorok félve kerülik a kemény témákat, a szókimondó műsorvezetőket, nélkülözik az oknyomozó riportokat és nem ismerik a szociális érzékenységet. A pártatlanság legjobb esetben abban merül ki, hogy az alig néhány nagyobb szervezet naponta elmondhatja aznapi PR anyagait a neki jutó időkeretben.

Az MTV külpolitikai szemléletét a világtól való elszigetelésünk kísérlete, belpolitikai irányelvét a pártérdekek alapos, csak stopperrel kontrollált kiszolgálása jellemzi. Ennek csak a nézők, tehát a tulajdonosok látják kárát.

Nagy kereskedelmi televízióink engedélyeiket súlyos pártalkuk árán szerezték. Ne legyünk meglepve, ha valódi missziójuk, a minden áron való nézettség növelés ellenére kényszerből elvállalt ún. közszolgálati feladataikat kelletlenül, ráadásul befolyás alatt teljesítik. A Tv2 és az RTL híradói színesek, felszínesek és ijesztőek. Ne kérjük rajtuk számon a pártatlanságot, a mélyinterjúkat, vagy az oknyomozást.

A kis televíziók, mint a HírTv, az Echo és az ATV szerkesztőségei nyilvánvaló politikai célokat és érdekcsoportokat szolgálnak ki. Néhány minőségi villanástól eltekintve durván pártos, emiatt kiszámítható politikai teleshop mindegyik, amely a kis dobozban tartott bogárkának a túléléshez szükséges minimumot szolgáltatja. Emeljünk ki egy fontos tényt: a HírTv ugyan éjszakai sávban, de naponta átveszi és magyar alámondással sugározza a BBC világhíradóját. Ez a műsor nem helyez hangsúlyt a keleti blokkra, de legalább "a nagyvilág" folyamataira a nálunk megszokotthoz képest fényévekkel komolyabb rálátást ad. Mondjuk ki azt is, hogy a sátáni Kálmán Olga időnként a számára szimpatikus vendégektől is keményen kérdez, és a számára nem szimpatikusaknak sem árt a tréning.

A tévénél kisebb hatású, kis számú internetes és nyomtatott lapok vagy önmagukat terelték a sekélyes szórakoztatás bannerbevételtől csilingelő kasszái irányába, vagy valamely poltikai csoport pénzén és szárnyai alatt reciklálják kötelességtudóan fűrészpor ízű, monokróm féligazságaikat. Üdítő kivételt jelent, ha valahol megszólal egy bátor, intelligens emberi hang, és emeljük is ki: Bodoky Tamás tényfeltáró írásaival az Indexen, Stumpf András publicisztikáival a Heti Válaszban a minőségi  újságírás jelenlegi hazai maximumát nyújtja, ezzel már-már önsorsrontó módon túlszárnyalva lapjaik elvárásait.

Vesztegessünk egy bekezdést az internetnél kisebb forgalmat bonyolító rádiós piacot nemrégiben megrázó hírre. Miszerint a pártok beleavatkoztak a kereskedelmi frekvenciák pályáztatásába. Először a Fidesz és az MSZP frakciói simán meghosszabbították volna a két rádiós cég engedélyeit, majd köztársasági elnöki nyomásra mégis inkább tender lett, mely tender végén a pártok 1-1, számukra kedves szereplőnek adtak lehetőséget a zsákban táncolásra. A meglepetés talán annyi lehetett volna, hogy jé, új bábokat választottak a pártok a régi kedvenceik helyett. Az MSZP-ben belülről kívülálló Bajnai miniszterelnök elhatárolódott az eredménytől és a módszertől, aztán elfogadta a meghívást az amerikai alelnöktől, aki majd megdícséri, hogy körömszakadtáig igyekezett javítani az amerikai pályázó esélyein. A vesztesek most, hogy már nem velük mutyiznak, talán tényfeltárnak?

A vezető pártok saját (és közös) PR intézményei és a bulvárpoltikai, pártoskodó kereskedelmiek tartalmatlan világában elementáris igény mutatkozik a komoly témákat bátran megközelítő, tényfeltáró médiára. Sajnos ebben a műfajban egyelőre csak a szellemi és erkölcsi szemetet kínáló kurucinfó jeleskedik, illetve a díjnyertes Vastagbőr blog hobbistái egyensúlyozzák dühüket naponta a középjobb és a szélsőjobb határán.

Lehetne úgy, hogy a kereskedelmiek zöme bátran tolja az erkölcstelen szórakoztatást korrupt gazdasági alapjain, de közben kisebb részük legalább önmagára tekintettel csak minőségi poltikai és közéleti tartalmat kínál? És lehetne úgy, hogy közszolgálati televíziónk a BBC színvonalán, életképesen és számonkérhetően a közélet legfontosabb, friss médiuma legyen?

A Deloitte 50 országot érintő friss adóelemzése szerint a kormányok 99%-a adócsökkentéssel és teherkönnyítéssel kezeli a válságot. Nálunk ezt tenné a Fidesz. Az MSZP és SZDSZ oldal viszont a kemény megszorító csomag híve és az elvonások kibírható mértékét keresi.

Gyurcsány Ferenc legutóbbi válságkezelő csomagja, az év elején, a nagy adóátrendezés mentén lett meghirdetve. Arra épült, hogy magasabb lesz az áfa, emelkedik a jövedéki adó, enyhén emelkedik a személyi jövedelem adó a szegények részére annak érdekében, hogy a családi juttatások csak kevéssé csökkenjenek. Mindezt azért találták ki, hogy az állami költségvetés malacát megtöltsék. Minden ellenkezést azzal hárítottak: persze, lehetne adót csökkenteni, de mi lenne a fedezet: a kieső bevételek miatt miről hajlandók lemondani az emberek?

A Reformszövetség nagyvállalkozói agytrösztje tovább ment a bokrosi-úton. Ők Gyurcsány számára már "szociálisan és politikailag nem vállalható mértékben" emelnék a járulékterheket, csökkentenék a nyugdíjakat és elvonnának egy sor szociális juttatást. Az SZDSZ sikongatott örömében, ejha, micsoda remek megszorító csomag ez, és azóta kitartóan támogatják. Azt remélik, ezzel a megszorító csomaggal csökkennek a szociális kiadások, nőnek az állami bevételek, tehát jobb adósnak tűnik majd a Magyar Köztársaság.

A javaslataik alapja tehát ugyanaz: a megszorítás. Csak a kivitelezés mértékében eltérőek az álláspontjaik. Egyeznek viszont abban, hogy kivívták minden létező szakszervezet, munkaadói és munkavállalói érdekképviselet ellenszenvét. A Fidesz röviden úgy fogalmazta meg: a hibás kormányzás árát az emberekkel akarja megfizettetni a bukott vezetés.

Mindkét javaslattal szemben áll a Fidesz programja. Az a program, mely Orbán évértékelője előtt csak halványan, a legenda szintjén létezett, s melyről a kormányoldaliak azóta is úgy nyilatkoznak: nem létezik, vagy ha mégis, akkor az politikai szélhámosság, rezet árulnak arany áron. A kormányoldal a saját elképzelését racionálisnak, a Fideszét nem létezőnek, légből kapottnak, kockázatosnak nevezi.

A Fidesz gazdaságpolitikájáról korábban összeállítást szerkesztettünk. Ez alapján ahhoz a keynes-i irányhoz tartoznak, mint - Írországot kivéve - valamennyi állam, ahol a Deloitte felmérést készített. A Fidesz program szerint kevesebb adó és elvonás mellett hirtelen megnő a fogyasztás, ez munkahelyeket teremt, a munkát sújtó kisebb terhek pedig kifehérítenek sok fekete munkahelyet. Példának a környező országokat hozzák, de lehetünk annyira bátrak hogy kimondjuk, a hasonló gazdasági elvet valló Barack Obama az Egyesült Államokban irdatlan hitelt vett fel és helyezett a gazdaságba azért, hogy felpörgesse a működését. Úgy is hívják ezt, hogy gazdaság élénkítő program, s nem a félelem, vagy az elvonás élénkíti a gazdaságot azonnal, hanem a kevesebb teher, a nagyobb szabadság és az erős kormányzati segítség.

Az MSZP + SZDSZ azzal próbálkozna Surányival, vagy bárki mással, hogy minden drágább lesz, és minden cég és ember kevesebbet kap és költhet majd azért, hogy az állam kasszája rendben legyen. A jelenlegi kormánytöbbség szakmai hozzáértéséről eddig elég volt annyit mondani, hogy nincs eurónk és hitelből élünk. Most már azt is hozzá kell tenni, hogy a diktatúrában szocializált szuperközgazdászaink mentőcsomagjai a világ trenddel szemben nem az embert és a vállalkozást, hanem az állami bevételt tekintik szentnek. A Fidesz azzal próbálkozna, hogy minden olcsóbb és lesz könnyebb lesz, mondván, sok kis adó sokra megy. A világgazdasági trendeknek a Fidesz stratégiája jobban megfelel.

Bónusznak egy videó, egykori miniszterelnökünk adócsökkentési és egyben adónövelési programjáról.

Pénteken reggel 10-kor a Fidesz elnöke és mások "Megújított szabadelvű és szocilális piacgazdaság" címmel beszélgetnek, és magukat online közvetítik. "Előzetes":

Az MSZP mai, tisztújító kongresszusán Gyurcsány Ferenc megkérte pártját, a következő két hétben találjanak helyette másik miniszterelnököt. Hadd vezesse a továbbiakban "csak" a pártot. Minden marad a régiben, egyelőre.

Tudhatjuk, hogy Fodor Gábor SZDSZ-elnökkel előre egyeztette "lemondását" a későbbi erős szövetség reményében. Ahogy óvatos sasszéjával belép a függöny mögé, két dolgot garantál: nem lesz előrehozott választás, és magánál tartja a gyakorlati hatalmat. Korai még pezsgőt bontani a politikáját ellenzőknek.

Ferenc alaposan túlértékelte beszédében a saját személyét. Természetesen igaz, hogy az ország túlnyomó része elutasítja őt, de sosem a megjelenésével, a hajával vagy a szemüvegével, hanem a tetteivel volt a probléma. A "Gyurcsány, takarodj" skandálás nem pusztán a név vagy a fizikai való, hanem az általa fémjelzett értékrendszer, gondolkodásmód, politikai kultúra eltűnését követeli. Ha más személy cselekszi majd meg a kamerák előtt Ferenc akaratát, a helyzet attól nem javul. A botkormány továbbra is Gyurcsány csuklójához lesz bilincselve.

Ha minden az MSZP kármentő terve szerint alakul, a következő miniszterelnök egy bő évet tölthet hivatalában egy új kormány élén. Alapvető feladata a gazdaság és a pártnépszerűség zuhanórepülésének megállítása lesz. Ennek eszközéül az adók erőszakos növelése és a kiadások drasztikus lefaragása áll számára készenlétben. Ehhez a szadista programhoz keresik most a közgazdaság Budai Bernadettjét, aki friss mosollyal eljátszhatja az MSZP ön- és országmentőjének szerepét a világ színe előtt. Ezt a manővert lesznek a kis pártok és függetlenek támogatni kénytelenek ahhoz, hogy még legalább egy évig őrizhessék parlamenti széküket, bizottsági és felügyelő bizottsági tagságukat, gazdasági befolyásukat.

A majdani reformbáb mögé bújó MSZP vezérkar, Ferivel az élen, néhány százalékpontos népszerűség-növekedésben, kevésbé katasztrofális EP és parlamenti eredményben, 2/3 alatti Fidesz tarolásban reménykedhet. Abban azonban nem, hogy az MSZP vezérkar a Fidesz hatalomra kerülése esetén elkerülheti a számonkérést. A Fidesz nem követi el még egyszer a hibát, hogy nem pusztítja el gyökerestül az MSZMP utódpártját és annak személyi állományát: rá fognak kérdezni a 2002-2006 közötti könyvelési kozmetikára, a 2006 ősze óta eljátszott időre, az ügynökmúltra, a privatizációs és "offshore" megoldásokra, a választási ígéretek megszegésére. Nem biztos, hogy jó lesz akkor az MSZP elnökének lenni.

A sorozat következő részében megvizsgáljuk, kaphat-e válság idején társadalmi támogatást egy drasztikus megszorító csomag, vagy gazdasági téren is a Fidesz képviseli a többségi akaratot a gazdaságélénkítő modelljével.

Az elmúlt évek legnépszerűbb politikai kifejezése az "előrehozott választás". Ez lenne hivatott szuperdemokratikusan és gyorsan helyreállítani a kormány és a parlament tekintélyét. De hogy zajlik?

Általában Orbán és a publicisták is azt mondják, hogy majd ha lesznek előrehozott választások, akkor a nép dönthet; akár a jelenlegi vezetőket is újraválaszthatja, de mégiscsak annak tudatában dönt majd, amit 2006-ban eltitkoltak előle az MSZP vezetői. Az ember meg csak áll, és várja, hogy akkor szépen magától a választás 2010 helyett előre jön. Méghozzá jó előre, mert sokszor halljuk: minden egyes, Ferivel elvesztegetett nap tovább rontja a gazdasági helyzetünket. Lehetne új parlamentet választani az EP szavazással egyidőben, jelentős költséget és időt megtakarítva. Ha előrejönne a választás.

Valahogy ott van mindig ez a szenvedő szerkezet, hogy előrehozott. De soha senki nem mondja ki, vagy csak alig hallhatóan mondja ki: a választást a köztársasági elnök írja ki. Választást a köztársasági elnök akkor írhat ki, ha feloszlatta magát a parlament, vagy, ha a miniszterelnök lemondása után 40 napon át nem találnak olyan utódot, akit a parlament többsége elfogadna. Ráadásul, a választás kihirdetése után leghamarabb 72 nappal kerülhet sor a szavazásra, addig is a korábbi kormány marad hatalmon.

A Fidesz kíméletlen következetességgel követeli az előrehozott választást, de ehhez kevés eszköze van. Hiába lépett ki az SZDSZ a kormánykoalícióból, a parlament önfeloszlatási kísérletekor mindenki a Fidesz-KDNP ellen szavazott, ezzel megvédte magát a sok kis párt, és megvédték az MSZP kormányát is.

A következő lépés az "előrehozott" esethez az lehetne, hogy valami UFO jelenség hatására Gyurcsány lemond, helyette pedig egy új miniszterelnök jelölt bukkan fel. Igen ám, de azt a jelöltet az MSZP 49%-os frakciója nem tudja elfogadtatni, s kérdéses, rá tudja-e venni a kis pártok 2%-át, hogy egy Szekeres Imrét, vagy Szili Katalint, vagy Bajnai Gordont válasszanak meg helyette válságot kezelni. Mivel egy előrehozott választáson a kis pártok a parlamenti küszöb környékén teljesítenének, a jelenlegi helyzet fenntartásában érdekeltek és valószínűleg a rendelkezésükre álló 40 nap alatt puffogva, zsarolva de elfogadnák Gordon vagy más, a nép szemének perzselő tüzében még meg nem égett közgazdász felesketését. Hogy ez mennyivel hozna jobb helyzetet az ország számára, mint Feri attrakciói, azt nehéz előre megmondani, de annyi bizonyos, hogy egy ilyen manőverrel meneszthető lenne "Gyurcsány, a mindenért hibás", az MSZP maradna kormánypárt, miközben a pártok bent maradnának a melegben hogy összeszedjék magukat a 2010es erőpróbára. Előrehozott választás ebben a felépítésben nem történne.

Úgy gondolom, ilyen megoldásokkal nem lehet az előrehozott választás alapfeltételét, tehát a köztársasági elnök választási felhívását elérni. Elmondom, hogyan lehetne.

2005-ben és 2006 elején, tehát az akkori parlamenti választások előtt a Gyurcsány Ferenc vezette "1." kormány tagjai tudatosan megtévesztették a választókat és az Európai Uniót is. Tudatosan és folyamatosan hamis képet festettek az ország gazdasági helyzetéről, a kormányzat eredményeiről ("trükkök százai", "csak a világgazdaság pénzbősége mentett meg" emlékszünk, ugye). A Fidesz nem ígéretekkel, hanem a "rosszabbul élünk mint 4 éve" választási kampánnyal próbálta felnyitni az emberek szemét arra a tényre, hogy a helyzet rossz, a gazdaság elvetemült helyzetben van, nem lesz euró, hitelből élünk, satöbbi, s a kormány a saját újraválasztásának érdekében elhazudja ezt az állapotot. Ezt a helyzetet követte aztán a televíziós vitákban már nem miniszterelnökként, hanem "csak" jelöltként szereplő Gyurcsány, aki a kormány által tett országértékelő megállapításokra alapozva hangoztatta hogy nem lesz tandíj, vizitdíj és nem lesz gázár emelés sem: mert nem szükséges, hiszen jó a helyzet, dübörög a gazdaság. És ha kis többséggel is, de megválasztották újra őt és partnereit a "Fideszfasizmussal" riogatott, a gazdaság szakértői felvirágoztatásával megetetett emberek.

Az Öszödi beszéddel az került nyilvánosság elé, hogy a Fidesz kampánynak igaza volt: a kormányon lévő pártok hazudtak az embereknek az ország gazdasági helyzetével és lehetőségeivel kapcsolatban azért, hogy a hibáikat és bűneiket palástolva hatalmon maradjanak.

Gyurcsány Ferencet és a többi, 2005-ben és 2006-ban kormányon lévő politikust tehát elsősorban azért szükséges feljelenteni és törvény elé idézni, mert választási csalást készítettek elő azzal, hogy hamis adatokat közöltek a világgal és a választókkal. Ezzel a bűncselekménnyel kellene megvádolni végre, és mentelmi jogát felfüggesztve azonnal elítélni. Fennáll a bűnismétlés lehetősége: öt nap alatt előzetes letartóztatásban lenne, az MSZP és az SZDSZ promonensei társaságában és nem lenne kérdés, hogy előre jönnek-e a választások. Ez az eszköz egyszerre gyors és demokratikus, szemben a lassú és demokratikus, illetve gyors és anarchikus megoldásokkal.

UPDATE (2009. március 21. 12.00): A fentiek fél nappal azelőtt készültek, hogy Feri meglepetésre meglengette lemondását az MSZP kongresszusa előtt. A fejlemények ismeretében visszatérünk a helyzet értékelésére.

Orbán Vikor országértékelő beszédet tartott, majd végigjárta a televíziók stúdióit, ahol hosszú interjúkat adott. A Fidesz frakció gazdasági javaslatokat nyújtott be, ezeket a sajtóosztály nagy elánnal kürtölte szét. Most már megvizsgálható: van-e Fidesz program, s ha igen, mi az?

A programot és konkrétumokat tartalmazó források:
Orbán országértékelőjének teljes szövege
Vendégségben az ATV "Egyenes beszéd" műsorában
Vendégségben a Tv2 "Mokka" műsorában
Szijjártó az élelmiszer-áfa és jövedéki adó csökkentésről

Orbán hangsúlyozza, hogy a párt iránymeghatározó programjából még gyakorlati kormányprogramot kell csinálniuk, az pedig csak akkor lehetséges, ha demokratikus parlamenti választáson a Fidesz többséget és felhatalmazást kap. Ehhez jó eszköznek a júniusi EP szavazással együtt tartott, előrehozott választást látja. A 2010-ben esedékes választásig kibírni a jelenlegi helyzetet szerinte lehetséges, de nagy terhet ró az országra és a majdani, bármilyen összetételű új kormányra.

Orbán azt is mondja, hogy a Fidesz által követett gazdaságpolitikai iskola (elmélet) szemben áll a kormányéval, s a kormány a számára szimpatikus elméletet ráadásul támogatottság nélkül alakítja rosszul működő gyakorlattá. Hozzáteszi, mindenhol a világon szemben áll egymással a két iskola, tehát ez nem magyar sajátosság, ám a kormány hiteltelensége nagyon is az. Orbán szerint az általuk követett gazdasági iskola hozott jó eredményt például Romániában és Szlovákiában, ahol a radikális adócsökkentés fél éven belül többlet bevételt eredményezett (megjegyezzük: ezzel áll szemben az MSZP-követte iskola, amely az állami adóbevételek mértékének csökkentése mellé automatikusan a jóléti és közös kiadások arányos csökkentését társítja, s "reform" néven a bevételi szint fenntartásában, a források mértékének átrendezésben gondolkodik).

Összefoglaló a sokat hiányolt konkrétumokkal, azaz mit tenne a Fidesz, ha..?

• Most még elkerülhető a minimálbér megadóztatása. Ha 2010-ben lesz a választás és addig a jelenlegi rend szerint alakul a gazdaságpolitika, a minimálbér megadóztatása megjósolható.
   
• Ha a Fideszen múlik, nem lesz ingatlanadó még legalább egy évtizedig
   
• A TB járulék legalább 10%-kal csökken.
   
• Az SZJA: több kulcs mellett csökken, vagy egyetlen kulcs mellett 18-20% között lesz.
   
• A nyugdíjak reálértékét meg kell védeni: a 13. havi maradjon. Emelés majd akkor, ha nő a gazdaság.
   
• Egészségügy: a kivont forrásokat vissza kell tenni. Ugyanennyi pénzből a rendszer 30%-kal hatékonyabb lehetne.
   
• 10 év alatt 1 millió legális új munkahely lesz: ezek egy része a jelenleg meglévő feketemunka legalizálásával.
   
• a benzin esetében a jövedéki adó mértéke jelenleg literenként 103,5 forint. A kormány javaslata ezt 109 forintra akarja emelni, a Fidesz javaslata viszont 87 forint literenként.
   
• A Fidesz kezdeményezi az alapvető élelmiszereket terhelő áfa csökkentését - ismételten, immár harmadik alkalommal - 20 százalékról 5 százalékra. a Fidesz javaslata arra vonatkozik, hogy a kormány által javasolt 23 százalék helyett 5 százalékra csökkenjen az alapvető élelmiszerek árát terhelő áfa.
   
• "a józanul szabályozott piacgazdaságban, ebben az új korszakban már nem lehet következmények nélkül becsapni a másikat, sem az üzleti életben, sem a pénzügyekben, sem a politikában, mert rend lesz, és szabályok védik a fizikai, anyagi, erkölcsi, kulturális biztonságot, a becsületes és törvénytisztelő életvitelt." > rend és fegyelem lesz.
   
• "munkát és jövedelmet kell biztosítani az embereknek, és közben meg kell fékezni a bankok és a tőzsdei cégek korlátlan pénzteremtési lehetőségét. Ezért nemzetállamok ellenőrzése alá kell vonni a nemzeti pénzpiacokat, és nemzetállamok feletti ellenőrzés alá kell vonni a nemzetközi pénzpiacokat." > adócsökkentés, sokkal erősebb pszáf és bankfelügyelet.
   
• "Elsősorban piac által kínált munkára van szükség, ha ez nem elegendő, és úgy tűnik, nem az, bár nem tökéletes megoldás, de be kell vetni a tömeges közmunkaszervezés eszközét is." > növekvő köz szféra, több állami és önkormányzati munkahely
   
• "Az új világban meggyőződésem szerint a vezetők feladata az lesz, hogy az állam gazdasági eszközeit visszaépítsék, az államot megerősítsék, és tekintélyét helyreállítsák." > privatizációk leállítása, nemzeti vagyon szolgáltatói törvények
   
• "Az államnak és a politikusoknak vissza kell szerezniük a lehetőséget, hogy a közjót és a köz akaratát érvényesíthessék a magánérdek, a profitérdek és a haszonelvűség szempontjai felett." > az állam és a politikusok mostantól nem lesznek korruptak, és nem fognak mindenképpen letérdelni a tőke előtt, inkább a munkavállalók és állampolgárok szakszervezete lesznek.
   
• "Az új világban érték lesz a nemzeti vagyon, a hazai tulajdonban lévő bankrendszer, érték lesz az energia, a föld, az élelmiszer, a víz, és a természet értékeit, a köz érdekét az állam tulajdona is védi. Érték marad ugyan a külföldi befektetés, fontos érték, de egyenlő szerep és lehetőség kell a magyar vállalkozásoknak az adózásban és a hitelezésben."
   
• "a jól működő állami szolgáltatások, a jó egészségügy, a színvonalas oktatás és a szegénységpolitika, a hatékony szegénységpolitika igenis megteremthető abból a pénzből, amit Magyarország ezekre a célokra képes áldozni."
   
• "a reformok értelme már rövidtávon is világos. Rövidtávon is hasznot hoznak. Olyan reformok, amelyek egyszerre jók az államnak, a vállalkozásoknak és a társadalom többségének is."
   

Így már kicsit előrébb vagyunk.

Avagy sokkal hátrább, ha Debreczeni Józsefnek van igaza. A Népszavában azt írta az évértékelő után: "...nyomatékosan kijelentem: nem kívánok semmilyen azonosságot megállapítani Hitler személyét és politikáját, illetve Orbán személyét és politikáját illetően. De a két szituáció párhuzama nyilvánvaló számomra". Nyomatékos kijelentés ide vagy oda, egy másodperccel később már meg is van az összehasonlítás. Debreczeni nem bajlódik mondjuk az 1998-as Fidesz ígéretek és 2002-es eredményeik összehasonlításával, inkább a vezér személyét veszi célba.

Népszerű téma volt pár hete, hogy a Lehet Más a Politika civil csoportból párttá vált. Mi van azóta?

A párt honlapja a párttá alakulás óta két bejegyzéssel frissült: részt vettek a tatárszentgyörgyi kivégzés áldozatainak temetésén, illetve közzétettek egy kampányfinanszírozási felhívást a parlamenti pártok figyelmébe ajánlva. Van tehát egy hangulati intézkedés, és beleharapnak a parlamentiek bokájába. Ami nincs: program, cselekvés, eredmény bármilyen gazdasági, közéleti témában. Elnézést a rossz ízű összehasonlításért, de ennél még a Magyar Gárda is aktívabb politikai szereplő.

Van persze fejlemény: a párt hivatalos honlapján népszerűsített LMP-blog bejegyzései. Idézzünk ezekből, az elsőt Vay M. tollából, aki az LMP operatív irodájának vezetője:
"Budapesten már rég maximális limitet vezettem volna be az autóknak, a jelenlegi számuk alatt." Ez már beszéd! Ez is blog, az is blog, de ha itt írjuk név nélkül, a Nettó Tömegen, akkor az okoskodás - ha ugyanezt egy párt blogján a párt egyik vezető tisztségviselője írja, az már program, vagy annak erős szándéka. Azt állítja, nem a tömegközlekedés fejlesztésével járulna hozzá mondjuk a környezetvédelemhez, hanem direkt tiltással szabályozná a rendszert. Ez ezer sebből vérző ötlet, s felveti a kérdést: Vay Márton, közlekedésmérnök-e vagy? Életrajzából kiderül, hogy ő "szenvedélyes biciklista", innen származik hát az új minta, a megélhetési politikus után itt van az átélési. Nem kevésbé ijesztő.

Az ominózus bejegyzésben Vay komolyabb tudatlanságról is számot ad: az új autók vásárlásának támogatása okán azon értetlenkedik, miért nem inkább a munkahelyeket támogatják. Elfelejti, hogy a Suzuki és az Audi mekkora beruházó, és soktízezer munkahely szűnt meg nemrégiben pontosan a keresletcsökkenés miatt zsugorodó autógyárak beszállítóinak tönkremenetele miatt. Sajnos, kedves Márton, termék = munkahely, új autó = magyar munkavállaló.

Picit korábban, ugyanazon a blogon a szenvedélyes biciklista és túravezető, Vay Márton "evil empire"-nak (a gonosz birodalmának, amint a Csillagok Háborúja óta tudjuk) nevezi Kínát a "nem az én nevemben" című bejegyzésében. Megdöbben, hogy a szelíd és kedves és kis számú Free Tibet mécsesgyújtókat magyar rendőrök és zord kordonok tartják távol Kína budapesti nagykövetségtől. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a közgazdaság, a városfejlesztés, de a külpolitika is megsínyli, ha akár az EP-ben, akár a Kossuth téren Vay Márton mikrofonba mondhatja kendőzetlen véleményét. Még hadat találna üzenni Kínának, "a mi nevünkben".

A két írásban közös, hogy javaslat egy szál sem, szubjektív kritika és gyakorlatiatlan ideologizmus viszont maximális mennyiségben előfordul bennük. Esélyes, hogy rövidesen a Nettó Tömeg blog is párttá válik, pláne, hogy mi nem csak a parlamenti pártokat kritizáljuk, mint az LMP, hanem magát az LMP-t is, tehát kritikai aknamunkánkkal komolyabb gyűjtőpárt know how-jával bírunk....

Egy másik LMP tag, bizonyos bnct az "egy hete kussolnak" című bejegyzésben ostorozza a parlamenti pártokat, amiért csak 200 fősre hajlandók leszállítani a parlament létszámát, de azt se nagyon szorgalmazzák. Szinte látom, ahogy az LMP felszólal a parlamentben, és a Torgyán József teremtette retorikai hagyományokon is túllépve "ne kussoljatok, képviselőtársak" címen interpellál. Vagy majd a parlamentben meghunyászkodnak, visszafognak a stílusból? Csak addig vagyunk punkzenekar, míg nem kerülünk a színpadra, ahol majd sanzonokat játszunk?

A szeleburdi, ál-intellektuális romkocsma-politizáláshoz úgy tűnik, vicces húzónevek is társulnak. Ott van például Soma, meg Péterfy Bori, meg Bakács Tibor, sőt, maga Dopeman is. Teljesen új helyzet azonban, hogy a hírek szerint Cserhalmy György rajta lesz (tuti vesztes helyen) az EP-listán, hogy ezzel is támogassa az LMP első választási kampányát. Ez majdnem az a magasság, ahol Dávid Ibolya EP listavezetőnek jelölte Bokros Lajost, hogy azzal megoldja a magyar gazdaság válságát.

Lassan talán módosítható lenne a párt neve, a közkedvelt "Te is más vagy, te sem vagy más" szlogenre. Szóba jöhet még az egyértelműbb "Mi is ugyanolyan szerencsétlenek vagyunk mint bárki más, de előnyünk, hogy mi nem azok vagyunk, akiket szívből utálunk" jelmondat.

Bokros Lajost, Horn Gyula egykori pénzügyminiszterét először Európai Parlamenti listavezetőnek, majd miniszterelnöknek jelölte Dávid Ibolya, az MDF elnöke. Miért?

Lajos egyszer megcselekedte a magáét, keresztnevének amiatt sokan a "csomag"-ot hiszik. A messiást váró hazai közéletben a kipróbált, ideológiamentes szuperszaki tudna megfontolandó javaslatokat tenni a gazdaság rendbetételére. De valószínűtlen, hogy ezt az EP parlamentből tudná intézni, vagy hogy lenne elég háttere ahhoz, hogy miniszterelnökként az ország minden problémáját menedzselje. Ezeken az Ibolya által megálmodott posztokon a közgazdaságtan bajszos sheriffje nincs a helyén. Jelölései és előtérbe helyezése inkább az MDF szereplésére és aktivitására valók, semmint a válság valódi kezelésére.

Bokros pénzügyminiszternek, vagy főtanácsadónak alkalmas, ha az őt felkérő politikai erő képes elhitetni az emberekkel a Csomag 2.0 fájdalmainak értelmét. Egy bármikor kiírt országgyűlési választáson az MDF örülhet 1 db parlamenti helynek, ezért királyt nem képes csinálni. Csak kavarodást.

Kíváncsian várjuk, képes-e a Fidesz nevű, nagy nézettségű és széplelkű celebrity egy hasonló kaliberű közgazdát és programot villantani ebben az évtizedben.

Az elmúlt napokban látszólag két közszereplő is bocsánatot kért a súlyos marhaságért, amely korábban előjött belőle. Vagy mégsem?

Kuncze Gábor, Klub Rádió: "...nagyon sok embert ismerek, akik összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és olyan mély letargiában vannak ettől a rettenetes országtól meg helyzettől, hogy legszívesebben az ember tényleg ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon. Ami természetesen nem megoldás."

A közfelháborodást követően Kuncze a következő nyilatkozatot adta ki az MTI-n keresztül, s ezt a média bocsánatkérésként tálalta: "Vannak rossz mondatok. Tegnap a Klub Rádió adásában egy rossz mondatot mondtam. Elnézést kérek mindazoktól, akiket ez felháborított. Vannak félremagyarázható mondatok. Tegnapi mondatom nem csak rossz volt, hanem félremagyarázható is. Elnézést kérek mindazoktól, akik az utólagos félremagyarázás kapcsán találkoztak ezzel a mondattal és felháborodtak. Beszélgető partnerem – Dessewffy Tibor - a műsor szünetében azonnal jelezte, hogy nem fogalmaztam helyesen. A felelősség kizárólag az enyém."

Pár nappal később Mohácsi Viktória a Szólás szabadságában szerepelt és a következő mondatban foglalta össze véleményét a Cozma-gyilkosság és a tatárszentgyörgyi gyilkosság közti különbségről: "…azért történt (a bűncselekmény), mert cigányozott Cozma feltehetőleg, vagy nem tudom, ott mi volt a motiváció, de ott egy diszkóverekedés történt…”

Jött természetesen a felháborodás ("Cozma nem cigányozott"), majd Mohácsi MTI közleménye: "Tartozom a magyar közvéleménynek, a tragikus és elfogadhatatlan körülmények között elhunyt Marian Cozma emlékének és gyászolóinak azzal, hogy elnézést kérek, amiért egy televízió műsorban félreérthetően fogalmaztam. Nem állt szándékomban Marian Cozma emlékét megsérteni".

Ritka, értékelendő dolog a bocsánatkérés egy politikustól, még akkor is, ha a köz kényszeríti ki. De ha már meglépik az elképzelhetetlent, akkor miért kell "félreérthetőségről" beszélni, mintha a befogadó is hibás lenne egy olyan helyzetben, ahol az állítás nem félreérthető volt, hanem nagyon is egyértelmű, förtelmes marhaság. Az értelmezésre fogni a bajt a sunyítás folytatása, egy újabb sértés. Szimplán, egyszerűen annyit kellett volna mondani, hogy "jól értették, hülyeséget mondtam, elnézést kérek". S ha ez már megy, hozzá lehet tenni azt is: "Lemondok. Eltűnök a közéletből, mert szégyent hoztam a velem dolgozókra és az általam képviselt eszmékre".

A munkanélküliség a feleslegesség érzetével, drámai szegénységgel, kiszolgáltatottsággal és a világrenddel való aktív kapcsolat elvesztésével jár. A növekvő munkanélküliség a fogyasztás további visszaesését okozza, ami aztán további munkahelyekek megszűnését vonja maga után....

A tegnap magyar vásárlói és eladói közül az idén újabb százezer lesz munkanélküliségre, szegénységre és tétlenségre kárhoztatva. Tegnap még kellett autó gyártani mert megvették, ma sokkal kevesebb kell és arra is alig van vevő. Mert nincs: pénz. A virtuális pénzügyi keretrendszerben érvényesülni tudók száma úgy csökken, mintha egy fűtött házban tartott zárt körű rendezvényről szorítanák ki a tömeget a hófúvásba.

Felmerül a kérdés: ha a tudománnyal képesek vagyunk a betegségek többségét legyőzni és hosszabb, jobb életet varázsolni, vajon normális-e, hogy egy virtuális, ember alkotta matematikai rendszer miatt mégis emberek milliók váljanak a semmivel egyenlővé?

Ha a kommunizmus az 1984 című regényre épült, a mostani helyzetről a 2001 Űrodesszeia juthat eszünkbe, ahol az ember alkotta rendszer a tökéletes és logikus működés érdekében megöli alkotóját.

Szembe kell vele szállniuk azoknak, akik ma még a rendszeren belül vannak. 

Tedd ki a Facebookra

Évek óta, elhűlve nézzük a Gyurcsány-kormány bakiparádé-filmjét válogatott állatságokkal, szarvashibákkal, ordas baklövésekkel, töketlen baltázásokkal és szánalmas bucskázásokkal. Hozzá a Fidesz száraz, szarkasztikus kommentárját hallgatjuk. Nem szórakozunk jól, és tanulság is kevés akad.

A Fidesz ellenez, kivonul, feloszlat és kordont bont: az ellenfél kiéheztetésére, kitrükkölt forradalomra játszik 2,5 éve, mindhiába. Minden erejét leköti a hazugsággal és furmánnyal választást nyerő Feri megbuktatásának, lelassításának, kicsúfolásának nemes ügye, holott ezt a problémát a köztársasági elnöknek kellett volna a tisztelt ház szétkergetésével megvalósítania abban a minutumban hogy kiderült: a miniszterelnök Gyurcsány hamis adatokkal tévesztette meg a választókat ("dübörög a gazdaság") és pártja erre a "biztos alapra" épített siker- és ígéretkampánnyal szerezte szavazatait a hatalomhoz.

Normális körülmények között egy nagy ellenzéki pártnak programja, cselekvési terve és javaslatsorozata lenne minden gyakorlati helyzetben, különösen világválság idején. Normális körülmények között a Fidesz már réges-régen létrehozott volna egy árnyékkormányt, melynek szimpatikus, nyugodt árnyék-miniszterei minden egyes kérdésben naponta elmondanák, mit tennének, ha tehetnék. Ehelyett csak Szijjártó Péter, vagy az éppen ráérő kommunikációs szakember, ünnepnapokon a frakcióvezető nevesíti a kormány aznapi tévedéseit, valamint néha előbukkan a ködből Viktor, hogy irányt mutasson. De mindig minden mondat vége az: Gyurcsány hazug. Persze, az. De ez a poén már nem viszi el a showt.

Gazdasági válság van, választási csalás volt. Megoldás nincs. Mert az nem megoldás, hogy az önkormányzati választást és az EP választást nyeri meg a Fidesz az országgyűlési helyett, szimpátia alapon.

A párt "Erős Magyarország" nevű programja 2007 decemberében, 14 hónappal ezelőtt került fel a honlapra és azóta változatlan formában olvasható. Ez a nem lebecsülendő anyag részben elavult, de ami a nagyobb baj, hiányoznak a figurák, akik hitelesen eljátszanák. 2006-ban Mikola doktor, amint mikrofont kapott, az utcán grasszáló szingli hordákról vizionált és ezzel rengeteg szimpatizánst sikerült elrémítenie. Talán a Fidesz továbbra is csak 2 szalonképes figurát (Orbán, Szájer) képes felmutatni, s ketten kevesek egy árnyékkormányhoz? Vagy az áldozat szereppel és a kormányfő folyamatos támadásával megnyert önkormányzati, és nemsokára bezsebelt EP helyek kellemesen ellensúlyozzák a parlamenti ellenzéki pozíciót?

Tedd ki a Facebookra

Cigányok elleni és/ vagy cigányok által elkövetett erőszakos bűncselekmények tartják izgalomban az országot. Ennél jóval bőségesebb a bűn-felhozatal, a sértettek, az elkövetők és az elkövetési műfaj tekintetében is. Egy közös pont van csak az ügyek között: mindet a harmatgyengének tűnő rendőrségnek kéne megelőznie, felderítenie.

A kelleténél kevesebb rendőr, kevés tapasztalt profi, rossz technikai körülmények, megalázó pénz, amerikai mintára vállalt másodállás, korrupció: ez a látlelet ma a magyar rendőrségről. Pedig a testület presztízse elvileg magas (gondoljunk a tévésorozatok sztár rendőriere és helyszínelőire), a magyar rendőrségé azonban borzalmasan alacsony. Pedig az adófizetők pénzén készült Tűzvonalban című sorozatot folyamatosan műsoron tartja és reklámozza az állami televízió: úgy néz ki, PR-ral ezt a helyzetet már nem lehet megoldani.

Az igazi gond nem az állomány, hanem a vezetés által rájuk kényszerített, illetve elnézett módszerek. Az állami korrupciós mechanizmus fenntartása a hazugsággal megszerzett hatalom egyik alap feltétele, így aztán nálunk a rendőrség pont annyira korrupt és ügyeskedő, mint az orvosok, az önkormányzatok, vagy maguk a parlamenti pártok.

Nézzünk néhány állatorvosi lovat a rendőrpolitika közemúltjából: Zsanett feljelentése nyomán a rendőrfőkapitányt már az első nap meneszti a miniszterelnök, pedig az 5 vádlottat később felmentik; a tévészékházat kényelmesen elfoglalták a tüntetők; a kormány és a főváros kitüntette az október 23-án jelölés nélkül, viperával támadó csapatok vezetőit; a miskolci kapitányt cigányokra vonatkozó nyilatkozata miatt felmentették, majd visszahelyezték.

A szakmai hibák között említhetjük a móri bankrablás esetét. De nem vet jó fényt a szervezetre az sem, hogy a veszprémi kézilabdás-gyilkosság helyszínén szolgálaton kívüli rendőrök tartózkodtak és nem tettek semmit, majd ügyeletes kollégáik késve adták ki a körözést az elkövetők ellen, majd ezt a késést a városi és az országos kapitány is letagadta. Hasonlóan kellemetlen eset, hogy csak a család unszolására minősült át gyilkosságá a tatárszentgyörgyi kivégzés, melyet a rendőrség (és a mentők, és a tűzoltók) elsőre elektromos tűzként iktattak.

Tedd ki a Facebookra

Nevesíthető-e a cigány származás; növekszik-e a cigányok által elkövetett bűnesetek száma; van-e jellemző elkövetési módszer; bűnöző-e a cigányok többsége s ha igen, a szegénységük, vagy a többségtől eltérő normáik miatt; áldozatok a cigányok, vagy inkább elkövetők; több cigány értelmiségi kéne, vagy a jelenlegi képviselőik tűnjenek el; rasszizmus, avagy cigánybűnözés van Magyarországon?

Friss felmérések szerint Magyarországon 500.000-800.000 cigány él, jóval a hazai átlag alatti életszínvonalon: osztályrészük a nyomor, a betegség és az alacsony várható élettartam. A születések száma az átlag feletti. A munkaképesek alig 10%-a végez bejelentett munkát, míg a feketegazdaság szakképzettséget nem igénylő területein ennél többen aktívak. Mindennapi létét a többség szociális segélyekből, illegális munkából alapozza meg. A Kádár-rendszer végével megugrott munkanélküliség a cigányságot sújtja elsősorban, a munkába nem járó felnőttek példáját azóta egy újabb generáció is természetesnek ismerte meg. A cigányok többsége nyomorövezetekben él a falvakban és a városokon belül is. Egyes szociológusok a "gettósodás" kifejezést használják, jelezve ezzel a cigányság többségi normáktól való elszakadásának jelentős mértékét és a gettókon belül kialakuló viszonyok különlegességeit.

Egészen a közelmúltig a közéleti szereplők többsége számára "a cigány" kifejezés tabunak számított, és a finomkodó "roma" megjelölést is alig használták. "Kisebbség", így nevezték a cigányokat. Más kérdések foglalkoztatták a politikusokat a hétköznapokban. Elégségesnek gondolták az ország lakosságának majdnem 10%-át kitevő népesség sorsáról szociális segélypolitikával, kisebbségi önkormányzatok felállításával és toleranciát hirdető kezdeményezésekkel gondoskodni. Alacsony hatásfokkal ugyan, de az állami és civil rendszerek működgettek, így a "cigánykérdés" puszta léte is intézményesített tabu volt 2009 elejéig.

A mindennapokra ugyanakkor soha nem volt igaz a cigánykérdés mellőzése: városokban és falvakban mindenki naponta találkozik cigányokkal, érintkezik velük és mint mindenkiről,  véleményt alkot róluk. A cigányságra általánosan jellemző viszonyok miatt a legtöbben nem művészek, nem bolti eladók, nem orvosok, nem tanárok és nem rendőrök, hanem szegény emberek, akik gyakran nagy létszámú csoportokban járnak, és sem ruházatukban, sem nyelvükben nem felelnek meg a többségi összképnek, pláne a reklám ideáloknak. Híressé többnyire a média botrányos személyiségei (Győzike, vagy a szebb napokat látott Bangóék), vagy köztörvényes bűnözők válnak. Ők tovább ártanak a cigányokról kialakított, negatív összképnek és táplálják az amúgy is negatív előítéleteket, amin Caramel, Gáspár Laci vagy Oláh Ibolya már képtelen javítani.

Az "amerikaiak" megtámadták Vietnámot, de tőlük származik a Coca-Cola és a sült krumpli; szennyezik a környezetet, de fenntartják Las Vegast és a Playboyt; buták, de közülük való a zseniális Elvis Presley. Tudható, hogy minden embercsoport, nemzet, nép, kisebbség megítélése tapasztalatok és hírek által generált sztereotípiák mentén alakul ki, és nehezen változik. Az általános emberi "előítéletesség", pozitívan és negatívan is diszkriminál. Az előítélet azért létezik, hogy az emberek általa az egyértelmű jegyek alapján könnyedén azonosítsák és barát/semleges/ellenség kategóriába sorolják a másik embert. A gyors heyzetfelismerés és a másik osztályozása természetes tulajdonság, a túlélés egyik zsigeri alapfeltétele. Önmagában tehát az előítéletesség, ebben az értelmezésben, nem elítélendő, hanem természetes viselkedési forma. Pontosan ez történik akkor is, amikor valaki kedveli a másik nemet, a bajor sört, vagy valamelyik focicsapatot. A kérdés az, hogy az előítélet helyes információkon alapul-e, és milyen reakció követi.

Cigányok sajnos vajmi kevés pozitív tapasztalatot adtak/ adhattak a többségnek, hogy megítélésüket pozitívra fordítsák. Kevés cigány zenész, sportoló, művész vagy politikus vált a többség számára ismertté és kedveltté. A hétköznapokban a legtöbben a média által tálalt példákból, vagy személyes tapasztalatok alapján értesültek "a cigányokról", elsősorban is az általuk elkövetett bűncselekményekről (pl. Olaszliszka), vagy furcsa problémákról (pl. zámolyi romák) és ezek határozták meg a többség cigányság-képét. Ez rendkívül súlyos probléma, s ebben az esetben az állami tabu fenntartása, és a toleranciára (elviselésre) való felszólítás egyenesen provokációnak hatott.

Mindez természetesen egy hosszú ideje tartó, öngerjesztő folyamat: a többség tapasztalatának, hallomásainak és hiedelmeinek keverékéből kialakuló elutasítására válaszként mára társadalmon kívülivé vált és akként is definiálja magát sok cigány, és ebből a sarokba szorított helyzetből az áldozat szereptől egészen az agresszióig terjednek kétségbeesett tettei.

Erre a helyzetre a parlamenti politika semmilyen megoldást nem kínált még úgy sem, hogy a szociális kérdések mellett ez munkaügyi, emberi jogi és rendészeti kérdéseket is felvet. A problémát a Jobbik és az általa létrehozott Magyar Gárda vette végül napirendre, és mindkettő jelentős népszerűséget szerzett radikális nyilatkozataival és tetteivel. Módszereivel és katonás fellépésével ugyanakkor a Gárda kivívta a többségi társadalom és a kormányzat ellenszenvét, valamint megfélemlítette a cigányság békés, törvénytisztelő többségét. Tettleg soha nem léptek fel a cigányok (vagy mások) ellen, de szervezett fellépésük inspirációt, bátorítást adhatott a felvonulások után esetleg megnyilvánuló, egyéni akcióknak.

Jelenleg az egész társadalom morális válsággal és napi gondokkal küzd. Ebben a helyzetben a jómódú magyarok is nehezen hisznek a tisztességes előremenetelben, a szabályok értelmében, vagy éppen az oktatást követő elhelyezkedés sikerében. Hatványozottan nehezek a gettórendszerben élő cigányság kilátásai, akik sokkal rosszabb családi körülmények közül indulnak egy jórészt elutasító világ felé.

Ilyen helyzetben közölte újságírókkal Miskolc rendőrkapitánya januárban, hogy az elmúlt időszak személyi sérüléssel járó, 8 közterületi rablását cigányok követték el, s hogy a "magyarok" inkább postát vagy benzinkutat rabolnak. Következtetésnek azt javasolta, hogy történjen valami ezügyben és a lakosság legyen óvatos. A főrendőr nem okozta, hanem felszínre hozta a "cigánykérdést". Nyilatkozatával - állami alkalmazottként - megszegte az állami tabut, kimondta azt a szót hogy "cigány", ráadásul a bűnözéssel kapcsolatban, ami ellen a toleranciát, egyenlőséget hirdető kormányzat számos alkalommal kelt már ki. Nyilatkozata azért érdekes, mert állítását nem általánosságra, hiedelmekre, hanem tényekre alapozta, ám a lakosságot általában véve a cigányokkal szembeni óvatosságra intette. Mintha azt mondta volna egy parti őr, hogy a fürdőzők óvakodjanak a mély víztől, mire sokan azt mondták volna, hogy de kérem, a víz többnyire felüdít, nem pedig gyilkol. A rendőr szerepköre a védelem, a bűnmegelőzés is: kívánatosabb lett volna ha a cigánykerülés tanácsa helyett elfogja a cigány támadókat, de figyelmeztetését valószínűleg elsősorban nem a helyi, hanem az országos szituációnak címezte.

Még javában zajlott a kapitány eltávolítása, majd visszahelyezése körüli vita, illetve a vitáról szóló vita, mikor egy veszprémi bárban egy cigány csoport megkéselt három kézilabdázót, akik közül egy életét vesztette. Az eset újabb bűntényeket is felszínre hozott és most már lehetőség nyílott arra, hogy egy egész ország egy konkrét eset kapcsán láthasson bűnöző cigányokat munkában. Ez nem hozta könnyű helyzetbe a normakövető cigányokat és a jogvédőket sem. A jobb oldal ekkor a kormányt okolta. Orbán Viktor pedig helyesen azt nyilatkozta, hogy "cigánybűnözés nincs, cigány bűnözők vannak". Röviddel később azonban hozzátette: "naponta növekszik a cigányok által elkövetett bűncselekmények száma". Ez utóbbi kijelentésének semmilyen statisztikai alapja nincs (nem léteznek ugyanis erre vonatkozó kutatások), az kizárólag hiedelmekre, médiaélményre épül és bűnös módon a félelmeket és a negatív előítéleteket erősíti.

Alig pár héttel később egy újabb bűntény történt és került széles nyilvánosság elé: egy tatárszentgyörgyi cigány családra éjjel valakik rágyújtották falusi házukat, majd a lángok közül menekülőkre közvetlen közelről vadászfegyverrel lőttek. A kivégzésben apa és 4 éves fia meghalt, két kislány pedig súlyosan megsérült. A kormány ekkor ismét a jobb oldalt okolta, a jobb oldal pedig a hazai büntetési rendszer szigorításával rukkolt elő.

Ezt követte nem sokkal annak a fiúnak a televíziós szereplése, aki Európa-bajnok ifjúsági boxolóként szenvedett el egy súlyos verést a középiskolában: cigány osztálytársai verték meg, és nem üthetett vissza mert az sport pályafutásának végét jelentette volna.

A miskolci kapitány nyilatkozatát követő egyetlen hónap alatt tehát több megrázó történet is nyilvánosságot kapott, melyben a cigányok vagy brutális csoportos elkövetőként, vagy áldozatként szerepeltek. Láthattunk falkában gyilkoló maffiózókat, felvonuló erődemonstrálókat, iskolában verekedőket. Levonható lett a tanulság, hogy bizonyos cigányok súlyos bűncselekményeket követnek el, és sokkal kevésbé nyilvánvaló módon az is, hogy a gettósodás, a társadalmon kívüliség a motiváció, nem a származás vagy valamiféle "népi hagyomány". A politika a rendőrség megerősítését, a bűntetési rendszerek megerősítését helyezte kilátásba, ami helyes: jelenleg is úgy tűnik, hogy cigányok sorozatos kivégzése zajlik. A problémák valódi okait egyelőre nem keresik, nem oldják meg.

Kétségtelen, hogy a szabad beszéd egyfelől elveszi a tabu értéket és kiengedi a gőzt, miközben bizonyos beszéd nagyobb teret kap és ezzel veszélyt jelent. Az elhallgatás azonban ennél is rosszabb volt, tehát a jelenlegi helyzet egyik pozitívuma, hogy a probléma aktuális, érdekes és lehet róla beszélni. Mostantól egy-egy sértett cigány származása ugyanúgy megnevezhető, s az elkövetés indítékaként a rasszizmus elvi lehetősége felvethető, mint ahogy az elkövető cigány származása sem titkolandó. A nagy dolog ugyanis nem abban áll, hogy kimondja valaki: "cigányok sokszor agresszívan magyarra" támadnak. Nem is az a csoda, ha valaki visszavág: "a magyarok is agresszívak és különben a cigányok is cigányokra támadnak". A nagy csoda az, ha e vérlázító hírekre nem támadással, hanem munkával reagál mindenki. Mert azonnali, pláne agresszív megoldásban reménykedni ugyanolyan tévedés mint az egész problémát eltussolni. Dolgozni kell a békéért és a jólétért, és Bayer Zsolttal ellentétben állítom: nem csak a cigányok dolga, hiszen nem csak nekik fontos.

A valódi feladatok:

• A rendőrséget, a bíróságokat és a büntetés végrehajtás intézményeit meg kell erősíteni, ezzel a közbiztonságot erősíteni: védeni kell minden egyes állampolgárt. A rendőrséghez cigányokat kell felvenni és nem kizárólag járőri pozícióba.
   
• Speciális és gyors akciókkal kell a rászoruló cigányságot segíteni: ahogy az EU segíti a szegény Magyarországot, ez esetben a gazdagabb többség kötelessége a hátrányos helyzetű kisebbségnek (és más nyomorgóknak) esélyt teremteni a felemelkedésre. A segélyek mellé nem csak lehet, hanem kell is feltételeket szabni, ahogy az minden befektetésnél megszokott. A legnagyobb segély nem a hal, hanem a háló: ha más nem, állami és önkormányzati munka kell, mint a kommunizmusban. Minden jobb a céltalan életnél, az uzsora kölcsön felvételénél, a hívogató bűnözői közösségeknél.
   
• Kötelezővé kell tenni a tanulást és a nem szegregált szocializációt óvodákban, iskolákban. A problémás korosztálynál olyan pedagógusok kellenek, akik kellően felkészültek a nehéz helyzetek megoldására és lehetőségük van a valódi szankcionálásra.
   
• elérhető felnőtt oktatásra, esti iskolákra van szükség, amely segít az értelmiségi réteg kinevelésében: ez történhet tévében, vagy művelődési házakban, kisebb közösségekben is
   
• Saját média kell a cigányságnak: szócső, ahol az értékei és fontos témái kifejlődhetnek.
   
• szervezeti segítség kell a cigányságnak: újra kell szervezni önkormányzataikat, lehetőséget kell adni új figurák megjelenésére
   
• kommunikációs segítség kell: a cigányság és a magyarság évszázados jó kapcsolatát, a "jó cigány" képét erősítő filmek, rendezvények, akciók

A félelemben telő hétköznap, a kilátástalanság, a céltalanság, az agresszió, a polgárháborús helyzet vagy akár a "szegénybűnözés" mindaddig fennmarad, amíg kizárólag a tüneteket vagyunk hajlandók kezelni egy-egy felháborító eset kapcsán. Nehéz lesz, drága és sokáig fog tartani. De sokszázezer új adófizető, fogyasztó, ügyfél, szorgos kéz, boldog állampolgár hatalmas sikerelményt jelentene az egész országnak: a lehetőség itt van, vele élünk. Éljünk vele.

Tedd ki a Facebookra

Ma jelentette be párttá alakulását a Lehet Más a Politika, röviden LMP. Júniusban, az Európa Parlamenti választáson már indulnak is. Programjuk ködös, jelöltjük még nem ismert, de mást ígérnek, mint mások.

Ez rossz hír az SZDSZ-nek, mert az LMP-alapító és korábban SZDSZ-szavazó Schiffer András nyíltan kritizálja a szabad demokratákat, és a párt 20 éves tevékenységében csalódott egykori szavazóit könnyen a maga oldalára állíthatja. Íme egy példa 2006 novemberéből, melyben Schiffer keményen kiosztja az SZDSZ-t és vezetőit: "Az SZDSZ mélypontjait nehéz rangsorolni".

Ez rossz hír az MSZP-nek, mert az ismert jogvédő és fiatal, jobbára ismeretlen barátai ahelyett, hogy a jogvédelem élharcosának mutatkozó miniszterelnök mögé állnának, a jelenlegi kormány és a szocialista párt kritikájával sem fukarkodnak. Íme egy példa 2006 októberéből, melyben Schiffer András hazugnak nevezi Gyurcsány Ferencet: "Az őr felelőssége"

Ez rossz hír a Jobbiknak, mert a környezetvédő-modern-nemzeti-demokrata imidzset viselő optimista LMP alternatívát mutat a fiatalok számára a radikális konzervatív szélsőséghez képest.

Kinek jó a hír? Mindenkinek ebben az országban, hiszen minden új politikai szervezet (ideértve a Jobbikot is) megjelenése új vért hoz a belpolitika lelassult keringésébe: a friss és harcos konkurencia az elkényelmesedetteket és a feltörekvőket egyaránt keményebb munkára ösztönzi.

Jó a hír a tegnapi, első postunkban emlegetett Publius Hungaricus számára, aki az új politikai műhelyek megteremtésének fontosságát publikálta az indexen. (Ugyanott, ahol Schiffer is közzétette legfrissebb anyagait. Lehet hogy rájöttünk, kicsoda PH?)

Kinek jó a hír nagyon? A Fidesznek, mert a fiatalokat egyre kevésbé képes megszólítani, az LMP-vel együttműködnie sok területen szinte magától értetődő. Ne felejtsük el, hogy Sólyom László annak a Védegyletnek a támogatásával lett köztársasági elnök, melyben Schiffer András vezető pozíciót töltött be. Schiffer véleménye a 2006-os rendőrattackról pontosan ugyanaz, mint a Fideszé, s megjegyzi azt is: "Gyurcsány Ferenc nem demokrata" "Vonjuk le a 2006. őszi véres események tanulságait!"

Megoldja-e a problémákat az LMP? Rövid távon valószínűleg nem, mert a párt egyelőre kicsi, szervezetlen és állítólag nincs anyagi háttere sem. Hogy a pazar publicisztikákon és szúrós interjúkon túllépve Schiffer és társasága képes-e a gyakorlatban működő rendszereket építeni: kérdéses. A Lehet Más a Politika elnevezés a jelenlegi erőkhöz képest határozza meg önmagát, kritikusi viszonyt osztva magának. A kívülállás addig tarthat, míg a fent említett szimpatizánsi körök meg nem erősítik. Akkor aztán, a brüsszeli vagy a budapesti parlament falai között már kevés lehet és roncsolódhat az elméleti, hótiszta ellenzéki szerepkör. Lásd: SZDSZ elméletben vs. gyakorlatban.

Az LMP valódi helyét és értékét a tettei adják majd meg: kikkel és milyen kompromisszumokat köt, milyen konstruktív programja lesz és hogyan kezeli saját várható botrányait. Az LMP ma még nem más, mint egy felfújódóban lévő választási lufi: de még lehet ennél több és lehet meglepően más is.

A weben: http://lehetmas.hu/

Tedd ki a Facebookra

A nemzetközi pénzügyi válság súlyosabban érintette Magyarországot, mint a környező országokat, mert gazdasági rendszerünk gyenge és elavult. Gyenge és elavult, mert az elmúlt 20 évben a politikai vezetés nem alakította működővé. Fél évvel a válság hivatalos rajtja után is csak a probléma tüneti kezelésének eszköze van a birtokunkban, hiszen a szerkezeti javaslatnak álcázott ötletek mindegyikét társadalmilag elutasított vezetők szájából hallottuk. Magyarország alap problémája 2009 februárjában nem gazdasági, hanem politikai természetű.

Rossz politikai rendszerünk az oka, hogy minden tiszteletreméltó gazdasági, civil és emberi erőfeszítés ellenére rosszul érezzük magunkat a saját hazánkban. Az 1990 óta az MSZP és FIDESZ uralta kétpártrendszer, illetve a parlamenti küszöbbe akadó miniatűrsereg a gyakorlatban soha nem kínált megoldást egy dinamikus európai állam megalkotásához, nem alkotott eszméket, nem adott erőt, nem mutatott példát, mert önmaga sem volt soha színvallásra, őszinteségre, felelősségteljes munkára kényszerítve. Ezt a hiányt érzi depressziós, önmarcangoló társadalmunk minden tagja, bármelyik oldalt tartja is szimpatikusnak.

Jól tudjuk, hogy:

1. Képviselő, miniszter, miniszterelnök lehet bárki, aki a kommunista diktatúra időszakában, vezető beosztásban olyan rendszert működtetett, amely kétütemű autókkal mérgezte a levegőt, meghamisította a történelmet, tiltotta a szólás- és gyülekezés szabadságát és fenntartotta az ország katonai megszállását.
    
2. képviselőink ügynök-múltja tisztázatlan: a Parlament számos alkalommal szavazta le a politikai szereplők átvilágításáról szóló törvényterveket. Joggal feltételezhetjük, hogy az ismert pártállami múlttal nem rendelkezők közül is számosan vannak, akik őrzik az elnyomó hatalommal való együttműködés titkát és ezzel a mai napig zsarolhatók.
    
3. A pártállami múlt elsősorban az MSZP, mint utódpárt képviselőire és vezetőire jellemző. A Fidesz vezetőinek szavahihetőségét a hajléktalan külföldiek révén kimentett vagyona, valamint elnökének példátlan vagyongyarapodása kérdőjelezi meg.
    
4. Parlamentünk létszáma túlzott, mert háromszor ekkora országhoz állapították meg. A gigantikus apparátus fenntartása kizárólag az általa nyerhető privát előnyök miatt indokolt.
    
5. A Parlament gyönyörű épületében hemzsegő képviselők és kormánytagok talán az egyetlenek ebben az országban, akiknek vagyonbevallását nem vizsgálja az Apeh, s akik  nem kötelesek számlával igazolni a havonta felvett költségtérítéseik jogosságát. A képviselők, miniszterek és miniszterelnökök magáncégek tulajdonosai és vezető tisztségviselői, mely funkcióikban sok esetben nem a társadalom, hanem a saját érdekeik érvényesítésének vádjával illethetők. A testület mérete és működési etikátlansága is magában hordozza a milliárdos állami korrupció korlátlan fenntartásának lehetőségét.
    
6. Valamennyi párt megszegi a pártfinanszírozásról szóló törvényeket. A választási kampányokban legalább a maximált limit tízszeresét költik el, majd egybehangzóan, következmény nélkül hazudják ezt az eljárást törvényesnek. A pártok azzal sem számolnak el, hogy kampánymilliárdjaik sikkasztott, korrupciós vagy olyan támogatói forrásból származnak, mely privát szívességet vár el cserébe.

Hazugságra épített kampánnyal választást lehet nyerni és a vezető pozíciót meg lehet tartani akkor is, ha a hazugság ténye hitelt érdemlően bebizonyosodik. A következmények nélküli politikai hazudozás nem maga a probléma, hanem csak része az összképnek.

Mindaddig, amíg a jelenlegi állapot marad fent, az úgynevezett politikai elit, és az általuk bérelt média fent fog akadni a Transparency International korrupciós vizsgálatain.

Minden, a miénkhez hasonló banánköztársaság alapja a korrupció: a hatalom hagyja zülleni, önbíráskodni, lopni, ügyeskedéssel evickélni hivatalnokait és polgárait, akik ezáltal hűek lesznek a legfelül, nagyban sikkasztó hatalomhoz - hiszen nélküle megszűnnének a nyomorból nyíló kiskapuk. Ha a hatalom bezárja a kiskapukat, és keményen elszámoltatja az állampolgárokat és cégeket, előbb-utóbb maga is elszámoltathatóvá válik.

A titokzatos 'Publius Hungaricus' írásai e témában:
2007. november 23: A féltudású magyar elit
2007. november 26: A féltudású elit alternatívája
2009. január 29: A negyedszázados esély, avagy a féltudású politikai elit alkonya
 

Tedd ki a Facebookra