Tarlós István láthatóan kényelmetlenül érzi magát, mikor arról kérdezik, márpedig állandóan kérdezik, hogy miért a Dörner - Csurka duónak adta az Új Színház kulcsait, és a vele járó adófizetői támogatást. A főpolgármester tőmondatokkal válaszol, de szavai között átszűrődik az igazság: ezt kellett tennie. Jó ez így?

Hogy a pályázattal, és az ítélettel mi a baj, elsőre nem is nyilvánvaló. Mert elsőre csak annyi látszik, hogy egy jó hangú színész kapta az igazgatói posztot. Másodikra már látszik viszont, hogy soha nem vezetett még színházat, és pályázati anyaga nevetségesen rövid, hibáktól és blöfftől hemzsegő fércmű. Harmadikra pedig feltűnik a háttérben Csurka István bikányi alakja, márpedig az ő elmúlt 20 évének minden megmozdulása politikai jellegű volt, így nehéz őt, a publicistát és pártelnököt most, mint egykori drámaírót szemlélni. Annál is nehezebb, mert Dörner pályázati anyagában úgy csattog, pattog és szikrázik Csurka elnök úr szókimondó ideológiájának gőzgépe, mintha csak a Magyar Fórum ünnepi különszámát olvasnánk.

Hogy a pályázattal mi a baj, tudjuk a színházi szakma és a liberális értelmiség jóvoltából. Hogy a pályázat milyen jó, és hogy megérdemelnek egy esélyt, hallottuk a jobboldal publicistáitól.

A zavarba ejtő kérdés, hogy Tarlós maga hozta-e meg döntését, a szakmai bizottság ellenében, vagy diktálták neki a végeredményt. Előbbi esetben ő továbbra is annak a közönségnek játszik, amely jó néven vette egy fél évtizede a Sziget meleg sátra elleni kampányát. Ha azonban ezt a kinevezést mondjuk az Új Színház művésze, Eperjes Károly súgta a miniszterelnöknek, aki a végrehajtást kérte a főpolgármestertől, akkor egész nagy baj lenne. Vagy netán az az alku köttetett, hogy Alföldi marad, de Dörner és Csurka jöhet. Mintha Tarlós nyilatkozatai az üggyel kapcsolatban az utóbbit valószínűsítenék. Így vagy úgy, ez egy alávaló szakmai döntés és nyilvánvalóan förtelmes politikai kinyilatkoztatás, szélsőjobbos gesztus és erődemonstráció.

S hogy ne csak a liberális, pesti értelmiségnek legyen aggódnivalója, a jobboldal se legyen nyugodt: elég nagy baj van abban a városban, országban, ahol a nemzeti darabok klasszikus értelmezésben való bemutatását a MIÉP elnökére kell bízni. És nem arra gondolok, hogy miért a "románbarát, liberális, meleg" Alföldi vezeti a Nemzeti Színházat: vezesse, ha abból jó, nézett darabok lesznek. Az a nagy baj, ha a klasszikus repertoár konzervatív módon való bemutatását egy közismert, dühöngő szélsőségesre bízzák. Nincs jobb, hitelesebb, méltóbb?