Ahogy az atomrobbanást békés célra szánták tervezői, a tömegtájékoztatás is alapvetően jó találmány. Hogy itthon mégsem tölti be szép funkcióját, magától értetődik.
Azt gondolná az ember, hogy köztelevíziónk fontosnak tartja a környező országok, és a tágabb régió gazdasági, politikai és kulturális életét naponta nyomon követni hír- és háttérműsoraiban. Hiszen ezekkel az országokkal egyidőben váltottunk rendszert, ezekben az országokban sok magyar származású polgár él, ezekben az országokban vagyunk könnyen turisták, munkavállalók, netalántán piaci szereplők. Összemérhetnénk velük az eredményeinket, versenyezhetnénk, tanulhatnánk, szemmel tarthatnánk. Szlovákia ehhez képest kizárólag gazdasági ügyeskedők paradicsomaként és politikai konfliktusok színhelyeként tűnik fel, Ukrajna a bűnözés és a betegségek melegágya, déli szomszédaink egyszerűen nincsenek, Romániában pedig talán parlamentáris demokrácia van, bár néha vegzálják a magyarokat. És kész. Ennyi. Hallunk azonban tüzekről Ausztráliában, lövöldözésről Afganisztánban, látjuk az izraeli - palesztin konfliktust nap nap után, kontextus nélkül persze. Ma az Estében, ami a komolyabb műsorok egyike, a Fehér Ház is szerepelt, de nem azért, mert nem írták alá a taposóaknák elleni egyezményt, hanem azért, mert valaki engedély nélkül bejutott egy fogadásukra, és ott lefényképezték az alelnökkel. Röviden összefoglalva, a Magyar Televízió hírműsorai a világ nagyon kis szeletéről szállítanak rémisztő, semmitmondó, összefüggéstelen híreket otthonainkba. Ugyanakkor alapszintű rálátást sem biztosítanak nem hogy a világ, de még az Európai Uniós szomszédaink folyamataira sem, melyekkel a magunk hétköznapjait összemérhetnénk. Azt sem tudjuk, saját EUs képviselőink mit és mikor tesznek. Sötétben vagyunk tartva, mint kis bogarak egy gyufásdobozban. Pedig a világ színes, nagy, gyors és felfedezésre vár.
Az MTV belpolitikai műsorainak helyzetén sokat javított a tény, hogy megszüntették a reggeli műsort, melyben a Fidesz évek óta nem volt hajlandó szerepelni. Ha valakinek nem is fájt ez a - pártatlan köztelevízióban papíron elképzelhetetlen - visszásság, a fájóan primitív látványelemeket és az önmagukat unó műsorvezetőket bizonyára az sem sírja vissza. A belpol műsorok félve kerülik a kemény témákat, a szókimondó műsorvezetőket, nélkülözik az oknyomozó riportokat és nem ismerik a szociális érzékenységet. A pártatlanság legjobb esetben abban merül ki, hogy az alig néhány nagyobb szervezet naponta elmondhatja aznapi PR anyagait a neki jutó időkeretben.
Az MTV külpolitikai szemléletét a világtól való elszigetelésünk kísérlete, belpolitikai irányelvét a pártérdekek alapos, csak stopperrel kontrollált kiszolgálása jellemzi. Ennek csak a nézők, tehát a tulajdonosok látják kárát.
Nagy kereskedelmi televízióink engedélyeiket súlyos pártalkuk árán szerezték. Ne legyünk meglepve, ha valódi missziójuk, a minden áron való nézettség növelés ellenére kényszerből elvállalt ún. közszolgálati feladataikat kelletlenül, ráadásul befolyás alatt teljesítik. A Tv2 és az RTL híradói színesek, felszínesek és ijesztőek. Ne kérjük rajtuk számon a pártatlanságot, a mélyinterjúkat, vagy az oknyomozást.
A kis televíziók, mint a HírTv, az Echo és az ATV szerkesztőségei nyilvánvaló politikai célokat és érdekcsoportokat szolgálnak ki. Néhány minőségi villanástól eltekintve durván pártos, emiatt kiszámítható politikai teleshop mindegyik, amely a kis dobozban tartott bogárkának a túléléshez szükséges minimumot szolgáltatja. Emeljünk ki egy fontos tényt: a HírTv ugyan éjszakai sávban, de naponta átveszi és magyar alámondással sugározza a BBC világhíradóját. Ez a műsor nem helyez hangsúlyt a keleti blokkra, de legalább "a nagyvilág" folyamataira a nálunk megszokotthoz képest fényévekkel komolyabb rálátást ad. Mondjuk ki azt is, hogy a sátáni Kálmán Olga időnként a számára szimpatikus vendégektől is keményen kérdez, és a számára nem szimpatikusaknak sem árt a tréning.
A tévénél kisebb hatású, kis számú internetes és nyomtatott lapok vagy önmagukat terelték a sekélyes szórakoztatás bannerbevételtől csilingelő kasszái irányába, vagy valamely poltikai csoport pénzén és szárnyai alatt reciklálják kötelességtudóan fűrészpor ízű, monokróm féligazságaikat. Üdítő kivételt jelent, ha valahol megszólal egy bátor, intelligens emberi hang, és emeljük is ki: Bodoky Tamás tényfeltáró írásaival az Indexen, Stumpf András publicisztikáival a Heti Válaszban a minőségi újságírás jelenlegi hazai maximumát nyújtja, ezzel már-már önsorsrontó módon túlszárnyalva lapjaik elvárásait.
Vesztegessünk egy bekezdést az internetnél kisebb forgalmat bonyolító rádiós piacot nemrégiben megrázó hírre. Miszerint a pártok beleavatkoztak a kereskedelmi frekvenciák pályáztatásába. Először a Fidesz és az MSZP frakciói simán meghosszabbították volna a két rádiós cég engedélyeit, majd köztársasági elnöki nyomásra mégis inkább tender lett, mely tender végén a pártok 1-1, számukra kedves szereplőnek adtak lehetőséget a zsákban táncolásra. A meglepetés talán annyi lehetett volna, hogy jé, új bábokat választottak a pártok a régi kedvenceik helyett. Az MSZP-ben belülről kívülálló Bajnai miniszterelnök elhatárolódott az eredménytől és a módszertől, aztán elfogadta a meghívást az amerikai alelnöktől, aki majd megdícséri, hogy körömszakadtáig igyekezett javítani az amerikai pályázó esélyein. A vesztesek most, hogy már nem velük mutyiznak, talán tényfeltárnak?
A vezető pártok saját (és közös) PR intézményei és a bulvárpoltikai, pártoskodó kereskedelmiek tartalmatlan világában elementáris igény mutatkozik a komoly témákat bátran megközelítő, tényfeltáró médiára. Sajnos ebben a műfajban egyelőre csak a szellemi és erkölcsi szemetet kínáló kurucinfó jeleskedik, illetve a díjnyertes Vastagbőr blog hobbistái egyensúlyozzák dühüket naponta a középjobb és a szélsőjobb határán.
Lehetne úgy, hogy a kereskedelmiek zöme bátran tolja az erkölcstelen szórakoztatást korrupt gazdasági alapjain, de közben kisebb részük legalább önmagára tekintettel csak minőségi poltikai és közéleti tartalmat kínál? És lehetne úgy, hogy közszolgálati televíziónk a BBC színvonalán, életképesen és számonkérhetően a közélet legfontosabb, friss médiuma legyen?
