Népszerű téma volt pár hete, hogy a Lehet Más a Politika civil csoportból párttá vált. Mi van azóta?

A párt honlapja a párttá alakulás óta két bejegyzéssel frissült: részt vettek a tatárszentgyörgyi kivégzés áldozatainak temetésén, illetve közzétettek egy kampányfinanszírozási felhívást a parlamenti pártok figyelmébe ajánlva. Van tehát egy hangulati intézkedés, és beleharapnak a parlamentiek bokájába. Ami nincs: program, cselekvés, eredmény bármilyen gazdasági, közéleti témában. Elnézést a rossz ízű összehasonlításért, de ennél még a Magyar Gárda is aktívabb politikai szereplő.

Van persze fejlemény: a párt hivatalos honlapján népszerűsített LMP-blog bejegyzései. Idézzünk ezekből, az elsőt Vay M. tollából, aki az LMP operatív irodájának vezetője:
"Budapesten már rég maximális limitet vezettem volna be az autóknak, a jelenlegi számuk alatt." Ez már beszéd! Ez is blog, az is blog, de ha itt írjuk név nélkül, a Nettó Tömegen, akkor az okoskodás - ha ugyanezt egy párt blogján a párt egyik vezető tisztségviselője írja, az már program, vagy annak erős szándéka. Azt állítja, nem a tömegközlekedés fejlesztésével járulna hozzá mondjuk a környezetvédelemhez, hanem direkt tiltással szabályozná a rendszert. Ez ezer sebből vérző ötlet, s felveti a kérdést: Vay Márton, közlekedésmérnök-e vagy? Életrajzából kiderül, hogy ő "szenvedélyes biciklista", innen származik hát az új minta, a megélhetési politikus után itt van az átélési. Nem kevésbé ijesztő.

Az ominózus bejegyzésben Vay komolyabb tudatlanságról is számot ad: az új autók vásárlásának támogatása okán azon értetlenkedik, miért nem inkább a munkahelyeket támogatják. Elfelejti, hogy a Suzuki és az Audi mekkora beruházó, és soktízezer munkahely szűnt meg nemrégiben pontosan a keresletcsökkenés miatt zsugorodó autógyárak beszállítóinak tönkremenetele miatt. Sajnos, kedves Márton, termék = munkahely, új autó = magyar munkavállaló.

Picit korábban, ugyanazon a blogon a szenvedélyes biciklista és túravezető, Vay Márton "evil empire"-nak (a gonosz birodalmának, amint a Csillagok Háborúja óta tudjuk) nevezi Kínát a "nem az én nevemben" című bejegyzésében. Megdöbben, hogy a szelíd és kedves és kis számú Free Tibet mécsesgyújtókat magyar rendőrök és zord kordonok tartják távol Kína budapesti nagykövetségtől. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a közgazdaság, a városfejlesztés, de a külpolitika is megsínyli, ha akár az EP-ben, akár a Kossuth téren Vay Márton mikrofonba mondhatja kendőzetlen véleményét. Még hadat találna üzenni Kínának, "a mi nevünkben".

A két írásban közös, hogy javaslat egy szál sem, szubjektív kritika és gyakorlatiatlan ideologizmus viszont maximális mennyiségben előfordul bennük. Esélyes, hogy rövidesen a Nettó Tömeg blog is párttá válik, pláne, hogy mi nem csak a parlamenti pártokat kritizáljuk, mint az LMP, hanem magát az LMP-t is, tehát kritikai aknamunkánkkal komolyabb gyűjtőpárt know how-jával bírunk....

Egy másik LMP tag, bizonyos bnct az "egy hete kussolnak" című bejegyzésben ostorozza a parlamenti pártokat, amiért csak 200 fősre hajlandók leszállítani a parlament létszámát, de azt se nagyon szorgalmazzák. Szinte látom, ahogy az LMP felszólal a parlamentben, és a Torgyán József teremtette retorikai hagyományokon is túllépve "ne kussoljatok, képviselőtársak" címen interpellál. Vagy majd a parlamentben meghunyászkodnak, visszafognak a stílusból? Csak addig vagyunk punkzenekar, míg nem kerülünk a színpadra, ahol majd sanzonokat játszunk?

A szeleburdi, ál-intellektuális romkocsma-politizáláshoz úgy tűnik, vicces húzónevek is társulnak. Ott van például Soma, meg Péterfy Bori, meg Bakács Tibor, sőt, maga Dopeman is. Teljesen új helyzet azonban, hogy a hírek szerint Cserhalmy György rajta lesz (tuti vesztes helyen) az EP-listán, hogy ezzel is támogassa az LMP első választási kampányát. Ez majdnem az a magasság, ahol Dávid Ibolya EP listavezetőnek jelölte Bokros Lajost, hogy azzal megoldja a magyar gazdaság válságát.

Lassan talán módosítható lenne a párt neve, a közkedvelt "Te is más vagy, te sem vagy más" szlogenre. Szóba jöhet még az egyértelműbb "Mi is ugyanolyan szerencsétlenek vagyunk mint bárki más, de előnyünk, hogy mi nem azok vagyunk, akiket szívből utálunk" jelmondat.