A nemzetközi pénzügyi válság súlyosabban érintette Magyarországot, mint a környező országokat, mert gazdasági rendszerünk gyenge és elavult. Gyenge és elavult, mert az elmúlt 20 évben a politikai vezetés nem alakította működővé. Fél évvel a válság hivatalos rajtja után is csak a probléma tüneti kezelésének eszköze van a birtokunkban, hiszen a szerkezeti javaslatnak álcázott ötletek mindegyikét társadalmilag elutasított vezetők szájából hallottuk. Magyarország alap problémája 2009 februárjában nem gazdasági, hanem politikai természetű.

Rossz politikai rendszerünk az oka, hogy minden tiszteletreméltó gazdasági, civil és emberi erőfeszítés ellenére rosszul érezzük magunkat a saját hazánkban. Az 1990 óta az MSZP és FIDESZ uralta kétpártrendszer, illetve a parlamenti küszöbbe akadó miniatűrsereg a gyakorlatban soha nem kínált megoldást egy dinamikus európai állam megalkotásához, nem alkotott eszméket, nem adott erőt, nem mutatott példát, mert önmaga sem volt soha színvallásra, őszinteségre, felelősségteljes munkára kényszerítve. Ezt a hiányt érzi depressziós, önmarcangoló társadalmunk minden tagja, bármelyik oldalt tartja is szimpatikusnak.

Jól tudjuk, hogy:

1. Képviselő, miniszter, miniszterelnök lehet bárki, aki a kommunista diktatúra időszakában, vezető beosztásban olyan rendszert működtetett, amely kétütemű autókkal mérgezte a levegőt, meghamisította a történelmet, tiltotta a szólás- és gyülekezés szabadságát és fenntartotta az ország katonai megszállását.
    
2. képviselőink ügynök-múltja tisztázatlan: a Parlament számos alkalommal szavazta le a politikai szereplők átvilágításáról szóló törvényterveket. Joggal feltételezhetjük, hogy az ismert pártállami múlttal nem rendelkezők közül is számosan vannak, akik őrzik az elnyomó hatalommal való együttműködés titkát és ezzel a mai napig zsarolhatók.
    
3. A pártállami múlt elsősorban az MSZP, mint utódpárt képviselőire és vezetőire jellemző. A Fidesz vezetőinek szavahihetőségét a hajléktalan külföldiek révén kimentett vagyona, valamint elnökének példátlan vagyongyarapodása kérdőjelezi meg.
    
4. Parlamentünk létszáma túlzott, mert háromszor ekkora országhoz állapították meg. A gigantikus apparátus fenntartása kizárólag az általa nyerhető privát előnyök miatt indokolt.
    
5. A Parlament gyönyörű épületében hemzsegő képviselők és kormánytagok talán az egyetlenek ebben az országban, akiknek vagyonbevallását nem vizsgálja az Apeh, s akik  nem kötelesek számlával igazolni a havonta felvett költségtérítéseik jogosságát. A képviselők, miniszterek és miniszterelnökök magáncégek tulajdonosai és vezető tisztségviselői, mely funkcióikban sok esetben nem a társadalom, hanem a saját érdekeik érvényesítésének vádjával illethetők. A testület mérete és működési etikátlansága is magában hordozza a milliárdos állami korrupció korlátlan fenntartásának lehetőségét.
    
6. Valamennyi párt megszegi a pártfinanszírozásról szóló törvényeket. A választási kampányokban legalább a maximált limit tízszeresét költik el, majd egybehangzóan, következmény nélkül hazudják ezt az eljárást törvényesnek. A pártok azzal sem számolnak el, hogy kampánymilliárdjaik sikkasztott, korrupciós vagy olyan támogatói forrásból származnak, mely privát szívességet vár el cserébe.

Hazugságra épített kampánnyal választást lehet nyerni és a vezető pozíciót meg lehet tartani akkor is, ha a hazugság ténye hitelt érdemlően bebizonyosodik. A következmények nélküli politikai hazudozás nem maga a probléma, hanem csak része az összképnek.

Mindaddig, amíg a jelenlegi állapot marad fent, az úgynevezett politikai elit, és az általuk bérelt média fent fog akadni a Transparency International korrupciós vizsgálatain.

Minden, a miénkhez hasonló banánköztársaság alapja a korrupció: a hatalom hagyja zülleni, önbíráskodni, lopni, ügyeskedéssel evickélni hivatalnokait és polgárait, akik ezáltal hűek lesznek a legfelül, nagyban sikkasztó hatalomhoz - hiszen nélküle megszűnnének a nyomorból nyíló kiskapuk. Ha a hatalom bezárja a kiskapukat, és keményen elszámoltatja az állampolgárokat és cégeket, előbb-utóbb maga is elszámoltathatóvá válik.

A titokzatos 'Publius Hungaricus' írásai e témában:
2007. november 23: A féltudású magyar elit
2007. november 26: A féltudású elit alternatívája
2009. január 29: A negyedszázados esély, avagy a féltudású politikai elit alkonya
 

Tedd ki a Facebookra